Mercury rev: Snowflake Midnight – Felkészülni, vigyázz, aludj!

Radics P Balazs - 2008. november 20.

Kedves gyerekek! Tudjátok, mi az az ötlet? Az olyasmi, ami nélkül alapvetően nem lenne szabad leülni és megpróbálni alkotni valamit. Kemény lecke, főleg a művészetben, ahol a „szegény emberek” szívüket-lelküket kiteszik, mire valami jött-ment alak rossznak nevezi, amivel eddig dolgoztak. Csakhogy itt van az a makacs tény, hogy vannak dolgok, amik egyszerűen nem jók, márpedig a Mercury rev új lemeze, a Snowflake Midnight is ilyen. Egyszerűen nem jó. Lehet szépíteni, csak nem érdemes.

Tovább

Oasis: Dig out your soul – Ismétlés a tudás anyukája

Radics P Balazs - 2008. október 27.

Az Oasis nem sieti el. 1991-es megalakulásuk óta összesen 7 nagylemezre futotta az angol csapattól, amivel azért közel sem pályázhatnak a legtermékenyebbeknek járó díjra. Sebaj, amíg a minőség pótolja a mennyiséget, addig nagy örömmel fogjuk üdvözölni a friss jövevényeket, mint most a Dig out your soul-t.

Tovább

Everlast – Love War And The Ghost Of Whitey Ford

Radics P Balazs - 2008. október 8.

Erik Schrody, ismertebb nevén Everlast egy igazán érdekes figura. Ha épp nem Eminemmel veszekszik, kifejezetten érdekes dolgokat tud letenni az asztalra, mint például most a Love War And The Ghost Of Whitey Ford-t. Ez annak a fényében is igaz, hogy a „játszunk rockot, de rappeljünk rá” mondat nem is az ő szájából hangzott el először. 1990-es első albuma óta ez immár az ötödik sorlemeze, amellyel megmutatja, hogy nem szégyen az, ha hip-hop lemezen van ének, hegedű, zongora, vagy épp akusztikus gitár.

Tovább

Mogwai: The Hawk is howling – Enya szelleme velünk marad

Radics P Balazs - 2008. október 2.

Ismeri valaki a Mogwait? Ha nem, akkor sem kell a folyónak menni, itt a remek alkalom, ugyanis most jelent meg a legfrissebb, immár hatodik albumukat, a The hawk is howling. Az öttagú skót rock-együttes 1997-es bemutatkozó albumától, a Mogwai Young Team-től kezdve szép kritikai, és mérsékeltebb közönségsikereket könyvelhetett el.

Tovább

Beugró

Radics P Balazs - 2008. szeptember 18.

Végre folytatódik a magyar szituációs komédia műsor, a Beugró. Pokorni Lia, Kálloy Molnár Péter, Rudolf Péter és Szabó Győző végre újra birtokba veszik a képernyőt – igaz, némi változás azért lesz a megszokott rendben. Először is ezúttal már nem kereskedelmi adón, hanem a királyi csatornán jelentkeznek, másrészt a 23 órai kezdet helyett némileg emberibb, 22 órai kezdéssel rajtolnak. Egyéb változás az ígéretek szerint nem várható, ami jó hír, tekintetbe véve, hogy a recept elég jól működött eddig is.

Tovább

BB King – One kind favor

Radics P Balazs - 2008. szeptember 14.

Riley B. King, másnéven BB King. Ez a név szinte egybeforrt magával a blues-zal. Még azoknak is illik ismerni, akik nincsenek otthon igazán a műfajban. Egy énekes-zeneszerző és gitáros, aki a Rolling Stone magazin listáján „Minden idők 100 legjobb gitárosai” közt a harmadik lett. Igazi klasszis előadó, munkásságának első 25 éve megkerülhetetlen és kihagyhatatlan minden zenekedvelő számra. Kár, hogy a második 25 éve már nem sikerült olyan fényesen.

Tovább

Generation kill

Radics P Balazs - 2008. augusztus 31.

A minisorozat jó dolog. Nem csak azért, mert nem tart 100 évig, hanem mert – épp a szűkös idő miatt – nem kell telepumpálni a történetet sehová sem vezető mellékszálakkal, vagy nevetséges és klisészerű megoldásokkal. Ebből a helyzetben startolt az HBO új házi sorozata, a Róma és a Tudorok utáni újabb törilecke, a Generation Kill. Evan Wright, a Rolling Stone magazinos haditudósító könyve szolgáltatta az alapot, amiben egy amerikai felderítő egység közel két hónapját követte nyomon személyes élményei, és a megismert katonák beszámolói alapján.

Tovább

Mötley Crüe: S.O.L.A. – Hősi réges-régmúlt?

Radics P Balazs - 2008. augusztus 24.

A fényes múlt olyan, mint egy üres krokodilbőr tárca. Éppenséggel kérkedni jó vele, de ennél többet nem ér. A nagy bajok akkor vannak, ha erre egy egyébként remek együttes nem jön rá. A Mötley Crüeről túl sokat nem érdemes beszélni: aki szereti a hajmetált, meg a keményzenét, az úgyis ismeri őket. Annak ellenére, hogy a Rock and Roll Hírességek Csarnokába még nem kerültek be, megkerülhetetlenek lettek.

Tovább

Beck: Modern Guilt – Cinizmusból jeles

Radics P Balazs - 2008. augusztus 11.

Fura a hazai könnyűzenei élet. Itt vannak például a MAHASZ összesített lemezeladási listái, éves lebontásban. Aki látott már egyet is, és túlélte a síró avagy nevetőgörcsöt, az sejtheti, mire akarok kilyukadni. A huszadik Megasztár válogatás-lemez ott pislog a lista élén, a többi album pedig örüljön, hogy egyáltalán Magyarország területén is megjelenhetett. Azon, hogy a Turisták bárhol, meg a U2 How to dismantle…-je bőőőven a 60-adik hely alatt kuporog, nem kell meglepődni, a Gorillaz 90. helyével se lehet mit kezdeni, de az, hogy a Másfél fel sem jutott a 100 közé, a Fresh és a No thanx meg igen, az már azért közelít egy inzultushoz. Nem kell aggódni, Becknek sincs se híre, se hamva. Miért baj ez? Mert nem az albumai gyengék, egyszerűen csak senki sem ismeri mifelénk.

Tovább

Coldplay: Viva la Vida or Death and All His Friends – Coldplay V2.0

Radics P Balazs - 2008. augusztus 1.

Mindenkinek vannak elődei. Komolyan. A The Beatles se jelent meg csak úgy, nekik is voltak példaképeik, ahogy a Queennek, a U2-nak, de a Led Zeppelin, meg a Pink Floyd se a földből pattant ki. Elődök nélkül nem megy. Csakhogy ezeknek az együtteseknek van egy közös jellemzőjük: akárkire is hasonlítottak hajdanán, előbb-utóbb (inkább előbb) megtalálták a saját hangjukat. Azt a stílust, azokat az elemeket, amik alapján olyan összetéveszthetetlenül azonosítani lehet a dalaikat. Az igazi egyediség az, ami a pusztán „csak” jó együttesekből hiányzik.

Tovább

Következő »