A történetmesélők non plus ultrája: Ljudmila Ulickaja

Papp Eszter - 2009. január 7.

Nagy vakmerőség volt részemről úgy megvenni egy könyvet, hogy semmit sem tudok az írójáról, én magam pedig máról holnapra élek. Az Odaadó hívetek Surik című könyvet hónapokig kerülgettem a könyvesboltban. Olyannyira tetszett a címe, hogy végül csak megvettem. Azóta még egy világsikeres könyvet elfogyasztottam Ulickajától. A fordító ugyan nem elégedett a magyar címmel, engem viszont ismételten pont az győzött meg arról, hogy az utolsó forintom is rá kell költsem. Ami az éhhalál szélére kergetett: a Kukockij estei.

Tovább

Ayo örömzenélése 2. – Gravity At Last

Papp Eszter - 2008. december 27.

Csakúgy, mint első alkalommal, Ayonak ezúttal is sikerült öt nap alatt letudnia Gravity At Last című albuma stúdiómunkálatait. A Joyful óta eltelt két év nem sok újat hozott. Fő csapásirányként maradunk a lírai szerelem-vonalon, de a szociálisan érzékenyek belekóstolhatnak az Ayo-féle poposított társadalomkritikába is. Ezúttal kevesebbet unatkozhatunk, és többet verhetjük a taktust, de sajnos az összbenyomás még mindig a háttérzene kategóriába süllyeszti az albumot.

Tovább

Mutasd a nyavalyád, megmondom ki vagy!

Papp Eszter - 2008. december 5.

Már nem hisszük, hogy Isten büntetése, de a betegség még mindig a gyengeség jele. Sőt ennél még tovább is mentünk, mert már nem csak a testet, hanem a lelket is megbélyegezzük. Hogy test és lélek nem független entitások, az világos, de hogy már a nátha is a mentális zavar jele, az merőben új felfedezés. Vigyázzunk hát kire tüsszentünk, mert ha szakértőt ér a váladékunk nem ússzuk meg lélekvájkálás nélkül!

Tovább

Ayo örömzenélése 1. – Joyful

Papp Eszter - 2008. november 29.

ayo-joyfulAyo, nigériai és roma szülők gyermekeként a genetikai lottó abszolút nyertese. Igazi muzikális olvasztótégely. Eklektikus zenéjét, szerteágazó kulturális gyökereinek származékát, „soulreggafrofolk”-ként aposztrofálja. Robbanóelegyének összetevője a soul, a reggae, az afro és a folk. Idén jelent meg Gravity At Last című albuma, de most előbb néhány szó 2006-os debütáló lemezéről, a Joyful-ról.
Tovább

Nem desifríroz, eccerűsít!

Papp Eszter - 2008. november 23.

Nem pártolok sehova, nem ítélek látatlanban, de a Nógrádi-féle klasszikusok újramesélését az én gyomromnak sem akaródzik bevennie. És nem azért, mert elhiszem, hogy az alkotót az állítólagos nyereségvágya hajtotta, vagy mert nemzetromboló összeesküvést szimatolok. Készséggel elhiszem azt is, hogy a mai gyerekek hülyébbek, mert szegények egy olyan világ tehetetlen áldozatai, ahol kötelezően tv-mosatni és számítógép-szívatni kell az agyukat.

Tovább

Luigi Guarnieri: Vermeer kettős élete

Papp Eszter - 2008. november 23.

Dokumentarista regény a XX. század legnagyobb képhamisításáról. Han Van Meegeren, a bukott holland festő – kritikusain bosszút állva, bizonyítandó festői zsenialitását – egy XVII. századi újra felfedezett festő életművébe tolakszik be. Vesztére, vagy éppen óriási szerencséjére, egyik képe Hermann Göringnél, a birodalmi „műkincs-zabrálónál” köt ki.

Tovább

Elena Ferrante: Nő a sötétben – A pasztell horror

Papp Eszter - 2008. november 6.

Amolyan szendergős, lassú andalgós női regényként indul a Nő a sötétben. Még fogásra is kellemes, a borítója meg a női szemnek egyenesen gyönyörkeltő. Csupa puhaság és pasztell melankólia. Biztos valami szomorkás, szakítós, „fél nap alatt túl leszek rajta” könyv – gondoltam. Nagyot tévedtem. Jobban teszem ha megfogadom a – Ne ítélj külső alapján! – mondást, és akkor talán nem vág ilyen kegyetlenül a földhöz Ferrante regénye. Tovább

Vakság után Megvilágosodás

Papp Eszter - 2008. október 22.

Háromszor gyürkőztem neki Saramago világának. Érzésem szerint ebből kétszer árnyékra vetődtem. Feltett szándékom volt, hogy többet nem nyúlok Saramago könyvhöz. Én akartam, próbáltam, de fel kellett adnom. Nobel díj ide vagy oda, be kellett lássam, ebből megbuktam. Aztán mégis nekifutottam harmadszor, és mandinerből megkedveltem. Na azért nem en bloc a saramago stílust, de a Vakságot mindenképpen. Tovább

Cigarettával, kutyával, jóízléssel belépni tilos!

Papp Eszter - 2008. október 19.

Ha valaki tud gyorsan dönteni, kevés a pénze, és nem zavarja, hogy evés közben zsírgőzben pácolódva vadidegenekkel osztja meg asztalát, akkor számára ideális hely lehet a piaci étkezdesor. A néhai budai Skála tőszomszédságában, a Fehérvári úton is akad egy ilyen gyorsélelmezde. A piac dolgozóin túl itt eszik a kisnyugdíjas, az agyonterhelt kismama, az állandó pénzszűkében lévő egyetemista, és itt támasztja a söntést a gumicsizmás munkásfiúk egész tömege is. Tovább