Majális nézőben

Danyi Rita - 2009. május 4.

majalisÉljen Május 1-e, a munka ünnepe, vagy inkább a munkaszünet ünnepe! Ilyenkor minden túlhajszolt, életét a négy fal között tengető ember a szabadba vágyik. A programáradatban kétfajta trendet lehet megkülönböztetni; a nagyvárosi nyüzsgést és a vidéki nyugalmat. De merre induljon az ember egy ilyen gyönyörű napon?

A fővárosban élő, de gyökereiben ízig-vérig vidékiként nem tudtam dönteni, mivel szívem erre is, arra is húzott volna. Végül kompromisszumot kötöttem magammal és barátaimmal, így előbb Pomáz, majd a pesti parkok felé vettük az irányt.

Ahogy magunk mögött hagytuk a hangyabolyként nyüzsgő várost egyből megszállt minket valami különös nyugalom. Ilyenkor olyan apróságoknak is tudunk őszintén örülni mint a napsütés, a gyerekkacaj vagy egy frissen készült fahéjas-csokis gofri. Röviden ez jellemezné azt a kis privát majálist, ami a Dunakanyar hegyei között fogadott minket. A város fölött elterülő síkságon igazi gyermekparadicsomot létesített egy baráti társaság, amely immáron rendhagyónak mondható módon szervez különféle programokat. A gyerkőcöknek aztán kijutott a jóból, hiszen voltak itt különféle játékok, arcfestés,sőt még lovas kocsikázás is.

Azonban a felnőttek sem panaszkodhattak, hiszen a szokásos bográcsozáson túl nekik is különféle programokkal készültek. Többek között asszonycipelő-, és ügyességi sorversenyen tesztelhették rátermettségüket, mely mindenkiből kihozta bohókás, nem ritkán pedig kreatív énjét. Bár díjakat nem osztottak sok-sok élménnyel gazdagabban indultunk tovább, hogy ezekután leteszteljük miben különbözik a nagyvárosi majális.

A Héven rövid egyeztetés után egyetértettünk abban, hogy a fővárosi kínálatból is egy kevésbé mozgalmas helyszínt választunk. Így végül a Margit-szigeten pihentünk meg, ahol nem is érződött igazán az ünnepi hangulat, inkább csak amolyan hatalmas vasárnapi piknikhez hasonlított. Volt aki gyerekkel és labdával, mások sörrel és vízipipával érkeztek. Mi is gyorsan beszereztünk egy kutyát, mondanom sem kell hamar ő lett a társaság középpontja. Emellett volt alkalmunk kiélvezni az édes semmittevést, méghozzá nemzetközi környezetben, hiszen szomszédaink között alig találkoztunk honfitárssal.

Ahogy lassan közeledett az este rajtunk is úrrá lett a mehetnék, ráadásul a nap is nyomott hagyott rajtunk, így a belváros felé vettük az irányt. Most már kellett a nyüzsgés. Ekkor döbbentünk csak rá, hogy még nem csináltunk semmi „majálisosat”. Hirtelen szükségét éreztük egy vattacukornak és a kihagyhatatlannak mondható körhintázásnak, és hol is lehetne ezeket leggyorsabban orvosolni, ha nem a Városligetben! Így elindultunk a földalatti felé, hogy méltó pontot tehessünk egy tökéletes nap végére.

Május 1.-jei körképünk tanulsága pedig csak annyi lett, hogy ha süt a nap és jó a társaság teljesen mindegy hogy hol ünnepelünk, mivel ezt a napot mi magunk tesszük azzá, ami.

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.