Overdose a magyar csodaló

Palagyi Ildiko Brigitta - 2009. május 11.

overdose_otp4Nagyot dobbant a szívem, amikor a Kincsem Parkban megláttam a zsúfolásig megtelt tribünt. Overdose népszerűségének, és a TV2 reklámoknak köszönhetően soha nem látott tömeg volt kíváncsi a futamra. A lovira kilátogatók Dóziban nem csalódtak.

Overdose (jelentése túladagolás), ha ironikus akarok lenni, úgy kellett a magyar lóversenyzésnek, mint egy falat kenyér, ugyanis általa megcsillant a remény, hogy a jövőben talán egyszer mégis visszanyeri megérdemelt, régi fényét a lósport, és újra előkelő helye lesz a magyar kulturális és társadalmi életben. Szerencsére a Kincsem Park eladásáról (és a területén bevásárlóközpont, lakópark, stb. létesítéséről) már nincs szó.

Április 19-én vasárnap, becslések szerint több mint húszezren drukkoltak a magyar csodalónak, és bár Imperiál 1963-as futása óta nem volt ekkora érdeklődés a pályán, mégis nagyfokú naivitás lenne a részemről, ha azt hinném, ezzel egy csapásra megint népszerű lesz a sportág, és megváltoznak a fejekben élő negatív sztereotípiák. Mindenesetre Overdose megtette a magáét.

Néhány szó a LÓ-ról, csupa nagybetűvel

Overdose eddigi pályafutása egy sikertörténet, pontosabban tipikus magyar sikertörténet, hogy miért, cikkemből remélem, hamarosan kiderül. Ígérem a sztori az én elbeszélésem szerint is mesébe illő lesz.

Egyszer volt, hol nem volt, azaz konkrétan 2006 volt, amikor a magyarként Szlovákiában élő Mikóczy Zoltán a newmarketi lóárverésen, felesége intelme ellenére, miszerint több lovat már ne vigyen haza, licitál Dózira, illetve ekkor még nem ez volt a neve, azaz egyáltalán nem volt neve, de ez most nem is lényeges. (Versenyre nevezés előtt kell legkésőbb nevet adni az állatnak. Nevének kezdőbetűje meg kell hogy egyezzen az anyja nevének kezdőbetűjével.) Nem volt sok vetélytárs a licitálásban, szinte senki más nem licitált, mert nem nagyon láttak benne semmi fantáziát, a csikó kicsi volt, csámpásnak és esetlennek is tűnt. A mi Mikóczy barátunk, remélem, megbocsát e személyeskedő hangnemért, hisz Magyarországon jelen pillanatban oly mértékű szeretet övezi úgy a tulajdonost, mint a lovát, akár egy családtagot.

Folytatva történetünket, Mikóczy Zoltán baráti unszolásra vagy sem, feltartotta a kezét, a kalapácsot lecsapták, a ló elkelt, mindössze néhány százezer forintért. Azóta is sokan verik a fejüket a falba. Az újdonsült tulajdonosunk maga sem tudta mekkora kincsre tett szert, valószínűleg akkor még csak az izgathatta, hogy mit fog szólni az asszony az újabb lóhoz.
Az új szerzemény Magyarországra került tréningbe, Ribárszki Sándor kezei alá. Itt kell megjegyeznem, az, hogy milyen színekben szerepel egy ló, nem annak származásától, sőt nem is a tulajdonos állampolgárságától függ, hanem hogy hol van tréningben. Így lett magyar ló a szlovák tulajdonú angol telivér.

Első győzelmét 2007-ben a Kincsem Parkban aratta egy nyeretlen kétéves versenyen, és ezzel meg is ragadnám az alkalmat arra, hogy helyre tegyem azt a számos médiumban megjelent téves információt, miszerint április 19-én először futott Dózi hazai pályán.

Budapesti első versenye/győzelme után még mindig nem lehetett biztosan tudni, milyen kiváló lóval van dolgunk, mondván, igaz, hogy tizennyolc hosszal nyerte meg a versenyt, lehetett csak szerencséje is, bár hogy egy versenyló első bemutatkozására rögtön pályarekordot érjen el, az nem szokványos. Azonban következő alkalommal, pontosabban másfél hónappal első győzelme után Pozsonyban is felcsendült a magyar Himnusz, majd Bécsben is, és szeptember 30-án, itthon a Szent-László díjat is megnyerte, ahol 1400 méteren (Overdose sprinter ló, azaz 1000, maximum 1200 méter a neki való táv) rommá verte a futam indulóit (16 lóhosszal). Ezt követte Ebreichsdorf, majd még egyszer Ebreichsdorf, Baden-Baden, Pozsony, Hamburg, ismét Baden-Baden, a balul sikerült párizsi futam és novemberben Róma.

Róma után már nem csak itthon volt hangos a sajtó egy Overdose nevű versenyló győzelmeitől, hanem szerénytelenség nélkül ki lehet jelenteni, hogy a világsajtó is. Mindenki a magyar csodalóról cikkezett, jóllehet többségük azt sem tudta, hol van Magyarország. Hát most már mindenki tudja meg! Gyönyörű győzelem volt, 10 lóhosszal verte a válogatott sprinterekből álló olasz mezőnyt. És ha akadt volna még olyan, aki nem tudott semmit négylábú nemzeti kincsünkről, a Fábry Show-ból, ahol a showman (Fábry Sándor köztudottan lóversenybarát) bejátszotta a római versenyt, megkapta a hiányzó tájékoztatást. A római versenytől kezdve már senkiben nem maradt kétség a négylábú képességeit illetően.

A veretlen telivér 12. futamárát kíváncsian várta szinte már mindenki. Nem túlzás, jobbról is és balról is szurkoltak a futamon. Nem beszélve a celebek színes hadáról a VIP páholyban, aminek szintén örülök, még ha úgy is néz ki, hogy Overdose fényében kicsit már túl sokaknak jóleső érzés sütkérezni. Még kapkodom a fejem, hogy hirtelen mennyi lóverseny-kedvelő ember termett, de túlnyomórészt ennek is őszintén örülök, mert ha csak töredékük marad, vagy áll a lósport mellé, és netalántán teret engednek majd nemsokára egy hozzáértő vezetésnek is, hamarosan elérhetjük, hogy nem kell szégyenkeznünk külföldön lóversenyes témában.

No de most nem szeretném elhomályosítani a jelenleg működő hazai lóversenyzés körüli napi problémákkal (pl. bedőlt a fogadási rendszer, akárcsak a tavalyi derbyn) Overdose tündöklését, mert 12. versenyén nyergében a világhírű zsokéval, Christophe Soumillon-nal szélsebesen vágtatott, és nyolc lóhosszal megelőzve a többieket, óriási pályarekorddal nyerte meg az OTP-Hungária Nagydíjat. Sajnos fogadni már nem lehetett erre a futamra, amit a technika ördögével magyaráztak, ezen most ne is háborogjuk, legyünk büszkék, amíg csak lehet a magyar csodalóra. Nyerhetett volna akár húsz hosszal is, de a zsoké okosan nem lovagolta meg jobban, minek is, hisz a győzelemhez ez így épp elégnek bizonyult. Soumillon nagyon élvezte a versenyt, majd a közönség előtt parádézva eldobálta sapkáját, pálcáját, a csizmát nem kéne!, kiáltott a speaker, és ez már show volt a javából. Őrjöngött a gyönyörűségtől a lelátó, a több mint húszezer ember, telve szeretettel, és a ’hát igen, ez a mi lovunk’ érzéssel. A pályán nagy volt a nemzetközi érdeklődés is. Kíváncsi volt a futamra a francia lóversenyszervező cég főnöke, az angol Haydock Park versenypálya és a német Baden-Baden lóárverező cég tulajdonosa, Lester Pigott, a legendás zsoké, aki az Epsom Derbyn kilenc alkalommal győzött, de érkeztek újságírók a New York Times-tól és a francia Equidiatól is.

Már most kifejezte sajnálatát a nemzetközi sajtó, hogy a közönség nem láthatja Overdoset a Kentucky Derbyn (Amerikában a legnagyobb verseny), aminek legalapvetőbb oka az, hogy az említett derby hosszútáv és nem sprintverseny, no meg az, hogy a Derby-n csak hároméves lovak indulhatnak, Dózi pedig már negyedik évét galoppozza.

Hát ilyen lovunk van nekünk, és talán mondanom se kell, hogy ma már milliárdokat ígérnek érte, de egyelőre Mikóczy Zoltán nem adja. Reméljük nincs az a pénz, amiért mégis, hisz a mese nem ért még véget, most kezdődik csak igazán. Dózi tizenkét versenyen indult, és mindegyiket megnyerte. Magyarországon valószínűleg már nem láthatjuk többet futni, ezért is volt meghatározó élmény mindenkinek az április 19-ei versenynap. Innentől nemzetközi porondon kell bizonyítania. Nem is akárhol. Az angliai turné május 23-án kezdődik a Haydock Park-ban, aztán jön két verseny a Royal Ascot-on, majd a July Cup Newmarketben. Ha ezeken a versenyeken szintén győzedelmeskedik, akkor már a világ legjobb versenylovaként emlegethetjük, és majd nagyszülőként büszkén mesélhetjük, hogy ’Kisunokám, én ezt a magyar csodalovat a saját szememmel láttam futni a Kincsem Parkban!’

Így legyen!

És gyere Dózi, gyere!

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.