Hullám – Velünk vagy?

Szabados Melinda - 2009. június 22.

die-welle-12 Autokrata. Autokrácia. Tudod, mit jelentenek ezek a szavak? Elképzelhetőnek tartod egy újabb diktatúra megszületését Németországban vagy a világon bárhol? Ha lenne egy vezető, akit alkalmasnak találsz a szerepre, követnéd őt? Nem? Ha biztos vagy a nemleges válaszban, ajánlom figyelmedbe Dennis Gansel, A Hullám (The Wave) című filmjét.

Átlagos Németország, átlagos környezet egyszerű, szimpla német diákok, állampolgárok, 21-ik század. Szép csendben telnek a napok. A diákok hol szerelmesek, hol szívatják egymást, békében él egymással a török, a német származású, a zsidó vallású a muszlimmal. Egy projekthét keretében az osztálynak az autokrácia témáját kell feldolgoznia. Tanáruk, Rainer Wenger (Jürgen Vogel) úgy dönt, hogy valami teljességgel szokatlan, az átlagostól eltérő dolgot csinál a projektből. Tanári megbízatását önhatalmúlag átalakítja, és különös kísérletbe kezd az osztállyal: azt akarja, hogy saját bőrükön tapasztalják meg az autokráciát – csak néhány napig.

Az említett államformára jó példa a náci Németország, de a diákok eltökélten állítják, hogy az akkori szörnyűségek manapság már nem történhetnének meg. A Tanár Úr elhatározza, hogy feldobja egy kicsit az unalmas hetet, mindenféle jelmondatokkal, szabályokkal, és egyenruhával színesíti azt. És megszületik a Hullám………. A diákok közül egy-két delikvens szokatlanul motivált.

Megszületik a társaság, a Myspace regisztrált felhasználóivá válnak, logót kreálnak, egyenruhát viselnek, jellegzetes kézmozdulattal üdvözli egymást. A közösség tagjait fegyelemre neveli – fel kell állni, ha az illető beszélni akar, egyenes háttal kell ülni, közös menetelést gyakorolnak. A csoport tagjai közösen kitalálnak egy egyenruhát – fehér inget – és ettől kezdve mindenkinek ebben az egyenruhában kell megjelennie a foglalkozásokon. Aki nem az egyenruhában jön iskolába azt, a közösség maga kirekeszti magából.

Ami első pillantásra új kezdetnek, újfajta szolidaritásnak és egyenlőségnek tűnik, szédületes gyorsasággal riasztó jelenségeket hoz felszínre. A kritikus diákokat kiközösítik, erőszakossá válnak, van, akinek teljesen átalakul a személyisége. A tanulók önként vesznek, részt a foglalkozásokon. A tagok értelmet látnak az életükben, átvennék az uralmat az egész város felett. Egyszóval: Wenger Úr kísérlete „kiválóan” sikerül. De vajon meg lehet állítani a változást? Az indulatok elszabadulnak, és tanár már tudja, hogy innentől nem ő irányítja a folyamatot. A verekedéssel végződő vízilabdameccs után egy utolsó gyűlésre hívja össze diákjait.

Érdekes elgondolkodtató történet, amely valós eseményeken alapul. A tanulók átlagos képességű átlagos fiatalok, egy átlagos iskolából. A film alapjául szolgáló könyvben a történet happy enddel ér véget, ám a filmben Wengert bebörtönzik, hiszen a diákja élete az ő lelkén szárad. A valóságban Ron Jones az Egyesült Államokbeli Palo Alto egyik középiskolájának történelem tanára volt. Ez talán egyfajta útmutatás a világnakt, hogy megmutassa, soha többet nem jöhet el egy újabb véres diktatúra, még egyszer nem ismétlődhet meg. A rendező nem bocsánatkérésnek szánj a filmet, hanem direkt a náci birodalom létrejöttére kíván magyarázatot adni illetve keresni.

A film tanulsága számomra, hogy bármikor és bárhol újra felütheti a fejét az erőszak, a diktatúra. elég megteremteni hozzájuk a megfelelő körülményeket. Nagyon helyesen teszik, hogy számos iskolában már kötelező olvasmánnyá tették a könyvet. Vajon a múlt ismeretében bölcsebbek lettünk? Elkerülhetők az újabb diktatúrák? Elég egy karizmatikus vezető, hogy újabb világégés legyen?
Fotók: kulthit.de

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.