Amerika (Sas)szeme

Jancso Orsolya - 2009. június 28.

sasszemA héten nálunk is bemutatják Shia LaBeouf legújabb moziját, a Transformers második részét. Az esemény kapcsán a színész tavalyi kritikusokat és közönséget is megosztó, ám mégis pénzügyi szempontból jól teljesítő filmje, a Sasszem világát vettük górcső alá.

A nagy többség a kritikát elintézte annyival, hogy a film egy korrekt paranoia-mozi, amely jó sok popcornnal megnézhető. A szőrösebb szívűek szerint a koppintásoktól hemzsegő műnek – amely Hitchcocktól kezdve, mint a 70-es évek összeesküvés krimijein át tudományos fantasztikumig széles merítési bázissal rendelkezik – a nyilvánvaló túlzások miatt nemhogy köze nincs a paranoiához, de még paródiának is harmatgyenge.

Nos, véleményem szerint a paranoia-moziknak pontosan a csipetnyi – vagy épp nem is olyan kevés – lehetetlenség adja a sava-borsát. Amely miatt még éppen képesek vagyunk nyugodtan aludni, de már elkezd motoszkálni a fejünkben, hogy mi van, ha tényleg… A Sasszem ezt a finom egyensúlyt a maga hollywoodi egydimenziós popcornjellegével megtalálja és meg is tartja. Elgondolkoztatja a nézőt, hogy e mai számítógép-vezérelt világban – ahol a mobil, a GPS vagy éppen az autó minikomputere magától éretetődőnek és nélkülözhetetlennek tűnik – vajon meddig lehet elmenni a gépekre való hagyatkozásban. Hiszen a számítógép alapvetően a legbutább „élőlény”, csak azt tudja, amelyet beletápláltak, csak az igent vagy a nemet, a feketét és a fehéret ismeri. Bináris kódja miatt képtelen az emberi érzelmek és erkölcsi megfontolások figyelembe vételére, hiszen ezek a problémák nem írhatók le a 0 és az 1 segítségével.

Persze a könyörületet nem ismerő, elszabadult gépek – amelyek szörnyű tetteiken keresztül mégis az emberiség javát kívánják szolgálni – teóriája nem újkeletű. Számos könyv és film feldolgozta már – Asimovtól Neoig. Ugyanígy nem eredeti a „Nagy Testvér figyel” gondolatköre sem. Csak míg az 50-60-as évek Amerikája a külső ellenségtől tartott – leginkább a szovjet megfigyeléstől (különösen a Szputnyik fellövése után) -, addig 9/11 örökségeként ma Amerika elsősorban önmagától retteg. Szociológusok szerint talán még a vietnami háború idején sem volt ennyire sötét a filmvilág Amerika-képe. A terrortámadás, az azt követő válaszcsapás, az iraki háború és a folyamatos botrányok többet ártottak magának az USA-nak, mint a terrorizmusnak.

A Sasszem ezt a hangulatot használja (ki). Azt sugallja, hogy a folyamatos megfigyelés közepette megeshet ugyanaz egy amerikai állampolgárral, mint az iszlám szélsőséges terroristákkal. Vagyis: kap egy parancsot – afféle aktiválási utasítást – és onnantól kezdve nincs más választása, mint sodródni az eseményekkel, amelyek végső soron a halálhoz vezetnek. (Igaz a film nem lenne hollywoodi popcorncsoda, ha a főhős nem törne ki e kényszerpályáról és nem mentené meg a világot – vagy legalábbis az elnököt.)

Felmerül tehát a kérdés, hogy vajon mi is kaphatunk-e ilyen parancsot. A mai elgépiesedett, számokkal és jelszavakkal teli magánéletünkben lassan csak naivitásunk tart meg a hitben, hogy biztonságban vagyunk. Hiszen mobilunkat bármikor lehallgathatják, meghatározhatják belőle tartózkodási helyünket, akárcsak a bankkártyánk használatából, az interneten szintén több-kevesebb ráfordítás után bárki ráakadhat mi a kedvenc papírzsebkendőnk, az utcákon pedig a kamerák tényleg Nagy Testvérként funkcionálnak és csak remélhetjük, hogy miattunk… és nem ellenünk. Életünket áthatják a különféle számok, azonosítók és PIN kódok, amelyeken keresztül tényleg bárki bármit megtudhat a magánéletünkről. És ezek után csak egy lépés, hogy ember vagy gép felhasználja azokat az adatokat, amelyeknek önmagukban még csak terhelőnek sem kell lenniük, mindössze a privát szféránk mozaikjainak, ám megfelelően kombinálva halálos fegyverré válhatnak.

A film kapcsán egyébként kiszivárgott, hogy Echelon néven állítólag tényleg létezik egy Sasszemhez hasonló rendszer az USA-ban. Bármilyen elektronikus kommunikációt képes megfigyelni, akár műholdon, akár rádió-, akár mikrohullámon, akár optikai kábelen, akár mobilhálózaton keresztül zajlik. A hivatalos álláspont szerint a terroristaelhárítás elengedhetetlen eszköze, továbbá a politikai és a diplomáciai hírszerzéshez nyújt nagy segítséget. Ami a nem hivatalos álláspontot illeti, nos ott marad a naivitás…

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.