Egy életérzés: Gold musical tánccsoport – I. rész

Balazs Tamas - 2008. június 9.

Milyen érzés lehet egy közösséghez tartozni, milyen értékeket ad személyiségünknek a csapat, mint komplex egész? Miben jelent pluszt önmagunk kifejezése nyilvánosság előtt? Csupa-csupa olyan kérdés ez, melyekre ugyanazon közösségből, ám több szemszögből mindig választ szerettem volna kapni. Most lehetőségem nyílt rá. Különfél nézőpontok és vélemények ugyanarról.

Még áprilisban beszélgettem Király Bélával, a hatszoros magyar bajnok, európai és világbajnoki harmadik helyezett és kétszeres világkupa győztessel az aerobicról, mint divattá vált sportról. Most lehetőségem nyílt tánccsoportjának, a Gold Musical Tánccsoportnak (továbbiakban: GMT) két előadását és egy próbáját is megtekinti. Itt pedig kapva kaptam az alkalmon, három csoporttagot kérdeztem meg, hogy különböző perspektíváit kaphassam eme közösség belső struktúrájának és mindennapjainak. A három áldozatul esett alany: Sallak Petra (továbbiakban csak Petra), Owolabi Tímea (továbbiakban Timi) és Molnár Bertalan (továbbiakban Berti). Interjúm első részében főként a közösséghez tartozás élményéről, második részében inkább az önkifejezés nyilvánosság előtti megtestesülésének lelki folyamatairól kérdeztem őket:

Mikor és hogyan kerültetek be a csapatba?

Petra: Körülbelül két és fél éve, az első válogatás több órás procedúrája után kerültem a csapatba.
Timi: Tavaly szeptember óta vagyok a csoport tagja, egyik ismerősöm ajánlotta.
Berti: Ismerősön keresztül még a válogatások előtt. Lényegében Bélával ketten tartottuk az első válogatást.

Mi motivált abban, hogy elkezdjétek?

Petra: Régebb óta szerettem volna táncolni egy ilyen csapatban, és már mikor az interneten megláttam a hirdetést nagyon szimpatikusnak tűnt a dolog. A válogatás pedig abszolút korrekt volt.
Timi: Az előző tánccsoportom nem volt túl jó, de miután a GMT tánctáborban megismerkedtem a többiekkel már tudtam, hogy ez az a csoport az, ami Nekem „kell”.
Berti: Egész egyszerűen jól hangzott. Mivel pedig amúgy is a szakmában akartam maradni, illetve dolgozni, ráadásul Bélával hasonló elképzeléseink voltak, így mondhatni evidens volt a dolog.

Milyenek a próbák hangulatai?

Petra: Nagyon jók! Persze ez attól is függ, hogy épp mire készülünk. Ha nagy a hajtás, természetesen kicsit morog mindenki, de ez így természetes. (mosolyog)
Timi: Nagyon jók!
Berti: Ez változó, többnyire persze jók. Attól is függ, hogy épp mire készülünk. Ha nagyobb súlyú fellépésre vagy versenyekre, akkor sokkal szigorúbbak, már-már feszült hangulatúak az órák.

Mit vártok el a trainertől, Király Bélától?

Petra: A folyamatos szinten tartást, a fejlődésbeli segítséget, a tanulást. Mindez meg is történik!
Timi: Hogy versenyekre vigyen, jól kidolgozzuk a táncokat és segítse a fejlődésünk.
Berti: Szakmai korrektséget, technikailag magas szintű órákat és mindazt, ami a tanulókat hozzásegíti a fejlődéshez.

Közösséget épít az együtt eltöltött idő?

Petra: Természetesen, hisz a versenyek előtt szinte minden időnk együtt töltjük. Így egy nagyon jó csapat alakul ki.
Timi: Nagyban, sokszor még a próbákon kívül is rengeteget találkozunk, a versenyeken pedig több napot töltünk el együtt.
Berti: Persze, a heti két, három, esetlegesen négy vagy öt próba mindenképp közösségalakító.

Mennyiben alakul ki a csapatszellem és az összetartás?

Petra: Abszolút mértékben, ez minden versenyen kiderül, mikor egymásnak drukkolunk, egymásért szorítunk.
Timi: Sokkal jobban, mint az előző tánciskolában.
Berti: Ez egy sarkalatos pont! Fel kell tennünk, hogy a versenyeken szükségszerűen versengésről van szó. Így míg a magánéletben barátok vagyunk és érvényesül az összetartás magas fokon, addig a versenyeken javarészt a versenyszellem dominál. Az összetartás és a rivalizálás furcsa keveréke ez, mely során egy bizonyos fokú „klikkesedés” figyelhető meg. Az összetartás, mint komplex dolog és a rivalizálás, mint szakmai adottság csak együtt értelmezhető.

Jelent valami pluszt, hogy lényegében egy közösséghez tartoztok?

Petra: Természetesen, hisz itt vannak a legjobb barátaim. Nagyon pozitív dolog!
Timi: Teljes mértékben, hisz szívesen járunk a próbákra.
Berti: Ez igazán akkor jelent pluszt, ha más közösségekkel találkozunk a gálákon és versenyeken. Ilyenkor aztán büszkén kihúzzuk magunkat, jelezve az összetartást, hogy mi a GMT tagjai vagyunk!

Megéri a próbákkal eltöltött idő?

Petra: Teljes mértékben. A hangulat, a fejlődés mind hozzájárul ehhez. Megéri bejönni, még ha a város másik oldalán lakom is!
Timi: Igen, enélkül nem lennének ennyire jó eredményeink.
Berti: Persze, hiszen másként nem is lehetne eredményes a csoport.

Gyakran mutatjátok be a tudásotok a színpadon?

Petra: Elég gyakran, sok a fellépés és a verseny.
Timi: Gyakran, főleg a versenyidőszakban.
Berti: Ez relatív. Ahhoz képest, hogy nincs három éves sem a csoport és közel száz fellépésen vagyunk túl, úgy hiszem igen. Főleg más csapatokhoz képest. Szerencsére elég sok meghívást kapunk, hiszen híre ment már a csoportnak és annak, hogy nem is akármilyen szinten csináljuk azt, amit csinálunk.

Az interjú második része itt olvasható: Egy életérzés: Gold musical tánccsoport – II. rész

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

1 hozzászólás - “Egy életérzés: Gold musical tánccsoport – I. rész”

  1. Molnár Erzsébet - 2008. június 10. 10:33

    Én már két alkalommal voltam gála előadáson. Nagyon tetszett az egész műsor! Mondom, az egész. Ha már alkalmatok volt arra, hogy bemutatkozzatok, megemlíthettétek volna a kezdőket és a kicsiket is. Ti tényleg szuper bajnokok vagytok, de az utódokat se felejtsétek el. Nekem pl. nagyon tetszett a kezdő csoport és a kicsik bemutatója is. Nem kell regény róluk, csak megemlíteni, hogy ők is vannak, lesznek. Egyébként szívből gratulálok a vb-n elért eredményekhez, nagyon jók vagytok, csók