Egyedi, emberi, Ecletick

Jancso Orsolya - 2008. október 20.

Az Eclectick márka október 20-án ünnepli fennállásának harmadik évfordulóját. A cég alapítójával és egyedüli tervezőjével: Farkas Edinával beszélgettünk az örökké eklektikus és kaotikus tervezőműhelyben, az Irinyi utcai üzlet felett.

Nagyon beszédes ez a márkanév. Saját ötlet?

Igen, teljesen. Bár kialakulásának van egy kis története. Annak idején az egyetem befejezése után (1996-2001 Magyar Iparművészeti Egyetem ruhatervező szak és 2002-ben másoddiplomaként pedig tanár szak) Berlinben egy barátnőmmel nyitottunk üzletet, amelyet Freneticknek nevetünk el. Már amikor Erasmusszal kinn tanultam Berlinben fél évet Vivienne Westwoodnál, már akkor álmodoztunk róla, hogy ő nyit egy boltot, ahol én fogok tervezni és ez szerencsére valóra is vált. (Méghozzá olyan hirtelen, hogy az első 30-40 darabos kollekciót alig másfél hónap alatt kellett elkészítenem teljesen barkácskörülmények közt, viszont gyakorlatilag az első héten eladtuk a felét a ruháknak.) A siker ellenére azonban csak két évig tudtunk együtt dolgozni, mert egy idő után már nem egyeztek a céljaink. Ekkor teljesen hazahoztam az ötleteimet (már működött Budapesten is egy üzletünk közösen az Aquanauta-csoporttal) és elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mi lehet az a név, amely hasonlít a már megismert és megszeretett márkához, ugyanakkor kifejezi, hogy miket is tervezek. És akkor egyszercsak beugrott: Eclectick.

Nem nehezebb itt Budapesten boldogulni, mint Berlinben? Gondolok itt arra, hogy a magyar ízlésvilág sokkal behatároltabb, mint a berlini.

Van azért kereslet az ilyen egyedi megjelenésű ruhákra Pesten is. Persze lehet mondani, hogy Berlinben ebből a szempontból könnyebb volt, de ott a kínálat is nagyobb. A mai Eclectick-stílus sokkal különlegesebb, mint az korábban volt, ezért valószínűleg ma még nagyobb sikert aratna Berlinben. Itthon pedig vannak, akik kifejezetten hiányolják ezt a fajta egyediséget és csak azért nem öltözködnek adott esetben kicsit extrémebben, mert nem jutnak hozzá. Ráadásul a vevőink több mint fele külföldi. Azt hiszem sikerült egy olyan stílust kialakítani, amelyet máshol a világon nem lehet megtalálni, annyira egyedi. A fiatal külföldiek is – akik otthon hozzászoktak a nagyobb öltözködési szabadsághoz – itt egy teljesen új megközelítést találnak, egy új színfoltot tudnak hazavinni.

Az egyediségedet illetően azt mondják, hogy azért felfedezhető a Westwood féle, illetve a japán manga hatás. Miben vagy mégis más, mint ezek az alapinspirációk? Egyébként honnan merítesz ihletet?

A Westwood féle hatást maximum a szabásminták szerkesztés nélküli elkészítésében találni, mert az ő barokkos, túlszabott vonalai távol állnak tőlem. A mangát valóban nem tagadhatom. Három éve, mielőtt az Eclectick-stílus kialakult és megnyílt volna az üzlet, Japánban jártam. Nem azért mentem oda, hogy inspirációt keressek, csak egyszerűen hatott rám. Az utazásokból egyébként is gyakran merítek. Nemrég voltam például Londonban, és most, hogy elkezdtem tervezni az őszi-téli kollekciót, látom, hogy az ott látott nőies, laza, franciás vonal köszön vissza a ruhákban.

Egyébként pedig bárhol járok a világban, bármit látok, magamba szívom az élményeket és nagyon érzékenyen reagálok rájuk. Talán ez a művésznek különleges adottsága, hogy másképp tudja látni a hétköznapi szituációkat, szín- és formaharmóniákat, mint az átlag. Abban különbözöm viszont a többi tervezőtől, hogy én ezeket a hatásokat nem irányítom, nem keresem, hogy mondjuk, most csak egy bizonyos korszakból nézek filmeket, hogy majd azok az elemeiből és hatásaiból építkezzek, hanem ezek spontán jönnek és adnak ihletet. Persze minden hatás az én szűrőmön megy keresztül és ezután belesimul a kialakult Ecklectick-stílusba. Ezt nem akarom megváltoztatni, hiszen a Chanelhez is azért mennek, mert minden ruha chaneles, ugyanígy az én vevőim is megszerették a saját vonalunkat és ezért vásárolnak az Eclecticknél.

Olvasni olyan kritikát, hogy ugyan valóban formabontó az Eclectick, különlegesek a hangsúlyos színek és formák, de nem tud megújulni, mindig ugyanazok a figurális ábrázolások köszönnek vissza és ezért egy idő után unalmassá válik. Mi erre a válaszod?

Sajnos a stylistok és az újságírók között is akad olyan, aki nem annyira hozzáértő. Nagyon befolyásolják őket a trendek és kizárják azt, ami nem ebbe illeszkedik. Szóval ez nagyban ízlés kérdése is, bár egy kritikát nem lenne szabad csak az ízlésre alapozni. Most például a fekete-fehér-szürke a trend, sok tervező képviseli ezt nálunk is, és ha belegondolunk, ugyan mit lehet erről mondani, ha az Eclectickre ráfogjuk, hogy unalmas.

Én hetente azon dolgozom, hogy új dolgokat találjak ki. Például minden szezonban 3-4 új nyomattal állok elő. Sohasem kötöm meg magam, sokkal szélesebb a mozgásterem, mint azoknak a tervezőknek, akik meghatározzák, hogy ez a kollekció mondjuk a 40-es évek stílusát követi majd.

De ami miatt esetleg ráfogható, hogy unalmas: a vevők miatt ragaszkodnom kell bizonyos dolgokhoz. Van például egy az indulás óta meglévő kisfiú-kislány nyomatcsalád, amelyből mindig újabb és újabb változatokat kell kitalálnom, mert a vevők keresik és nem hagynak élni, ha nincs mindig belőle. Továbbá nekem mindig az üzlet az első és nem úgy készülök egy divatbemutatóra, hogy kitalálok valamit és megvarrom, hanem a folyamatosan készülő darabok közül válogatom ki azokat, amelyek szépen mutatnának az adott bemutatón. Így előfordulhat, hogy már látottakat is bemutatok újra. Egyszóval én nem a kritikusoknak meg a szakmának tervezek, hanem vevőknek, én értük vagyok.

Kinek tervezel, van egy elképzelt vagy valós modelled?

Ez talán kicsit önző dolog, de én magamra tervezek, hogy hordanám-e, hogy jól állna-e. A kivitelezésben pedig mindig a valóságot követem, mert sokkal előbb találkozom a vevőkkel, mint manökenekkel a kifutón.

Mondtad, hogy nem követed a trendeket, de nemzetközileg már jó előre meghatározzák, hogy mi lesz az adott szezon színe és anyaga. Hogy találsz mégis neked megfelelő alapanyagokat?

Nehezen. Mivel kis tételben vásárolok, nem tudom legyártatni magamnak, amit szeretnék, ezért ki vagyok szolgáltatva bizonyos mértékig a trendeknek, de megtanultam, hogyan lehet védekezni. Egyszínű anyagokat gyakorlatilag mindig lehet kapni és én ezeket díszítem a saját nyomataimmal, amelyek teljesen egyediek. Illetve nem szabom meg előre, hogy pontosan milyen mintát szeretnék, hanem ha megtetszik valami, megveszem és megvarrom. Egyébként ragaszkodom a természetes alapanyagokhoz – ami egyre inkább egybe esik a nemzetközi trendekkel – rengeteg pamutot, gyapjút, pamut-elasztánt használok. A szoknyáknál és blézereknél pedig kordot és vászont, szintén elasztánnal keverve, mert kényelmesebbé teszi a ruhát és segít a méretkülönbségekben.

Selymet nem?

Nem igazán. A selyem és az ilyen nemesebb anyagok az alkalmibb viselethez kötődnek, én pedig utcai ruhákat tervezek, ráadásul a selyem nagyon kiadja a viselője vonalait, így igazán csak az egyedi szabászatban hasznos.

Kevés lilát látni a mostani kollekcióban. Tudatosan kerülted ezt az őszi divatszínt vagy csak így alakult?

Nem tudatosan, de nem kedvelem igazán a lilát. A feketét, a fehéret, a pirosat és a türkizt szeretem nagyon, ezek a színek mindig megtalálhatók a boltban. Ha egyszer a piros lesz a divat, itt is biztos, hogy sok pirosat lehet majd találni, mert nem zárkózom el a trendektől, inkább csak azt csinálom, amihez kedvem van.

Az idén tavasszal, azzal voltak tele a lapok, hogy megnyitottad első saját külföldi üzletedet Bécsben. Mennyire tudatos, hogy ez berendezésében és elhelyezkedésében hasonlít a budapestihez?

Az Eclectick nemcsak egy márka, hanem egy életérzés is és az Eclectick ruhák a saját környezetükben élnek a legjobban. Ezért próbáltam a bécsi üzletet is lehető legjobban hasonlíttatni a budapestihez. Ha valaki belép bármelyik Eclectick boltba, ugyanabban a kincsesbányában találja magát, legyen az Bécsben vagy Budapesten. Az pedig, hogy a Mariahilfer str. párhuzamos utcájában található, egyfelől abból adódik, hogy itt Pesten megtanultam, hogy milyen fontos a bevásálóutca közelsége, másrészt ott a VII. kerületben számos hasonló bolt is található.

Bécsben kikből áll a vendégköröd: helyiek, turisták vagy kinn élő magyarok?

Nos, a kinti magyarok leginkább idejárnak Budapestre, mert ez az üzlet olcsóbb. Az pedig a nyitás óta derült ki, hogy sajnos az a környék még nem annyira ismert és felkapott a turisták körében, viszont az ott élő fiatal értelmiségiek szívesen költenek az ilyen extrémebb ruhákra, így ők adják a vásárlóközönség több mint 80%-át.

Az osztrák fórumok azzal vannak tele, hogy milyen korrekt ár, hogy egy kiegészítőért 2 eurót, egy táskáért pedig 36 eurót kérsz. Itthon viszont azt olvasni, hogy milyen drága bolt az Eclectick – pedig olcsóbb, mint a bécsi üzlet. Hogy tudod ezt kezelni?

A kinti árak természetesen magasabbak, hiszen magasabb a fenntartási költség is és a piacnak is nagyobb a mozgástere. Ott elfogadott, hogy egy divattervező által készített ruha drágább, mint a tömegtermék. Ezért ott azt mondják, hogy korrekt az ár, mert ugyan drágább vagyok a pesti boltnál, de még mindig messze elmaradok a többi ottani tervező áraitól.

A magyar vásárlóközönség nem aszerint vesz meg egy dolgot, hogy az egyedi-e, hogy hol készült, hanem hogy van 10000 forintja és abból hány ruhát tud venni. És a H&M-ben bizony három darabbal is gazdagabb lehet, az Eclectickben meg lehet, hogy semmit nem kap, így persze, hogy a nagy márkához megy. Azt meg többnyire hiába magyarázom, itt egyesével készülnek a ruhák, hogy én magyar emberek bérét fizetem és nem Kínában varratok, hogy azzal, hogy itt vásárol a magyar államot támogatja, mert amíg nincs pénz, addig nincs szabadság és választási lehetőség sem.

Ezért van nagy szükségem a turistákra, mert ők tudják, hogy mi mibe kerül és nekik itt Budapesten az Eclectick tényleg nagyon olcsó.

Ezért szeretnél továbbterjeszkedni külföldön? Milyen lépések vannak erre?

Ha az itthoni piac rugalmasabb lenne, nagyobb árréssel dolgozhatnék, akkor valószínűleg nem erőlködnék ennyire külföldön. Szerencsére már vannak konkrét lépések az Eclectick külföldi forgalmazására. Például már a második kollekció készül Zürichbe, de kaptam megrendelést egy másik svájci városból is és Londonba is kértek egy kisebb kollekciót. Japánban és Amerikában is van érdeklődés, de egyelőre egyedül vagyok, ezért csak kis lépésenként haladhatok.

Üzletet is tervezel a közeljövőben ezeken a helyeken?

Nehéz dolog a több üzlet. A befektetett energia nem áll arányban a bevételekkel, úgyhogy pillanatnyilag maradnak a viszonteladók és talán egy nap majd a franchise.

Van olyan ruhád ami csak edinás és nem eclectickes?

Nincs. Teljesen egybeforrtam az üzlettel.

Akkor hogyhogy nemcsak innen öltözködsz?

Egy időben csak eclectickes ruhákban jártam, de én is változom, vágyom másra is, de azért mindig van rajtam valami, ami Eclectick. Az utóbbi fél évben kezdtem el érezni, hogy talán most már kéne egy kis magánélet is az állandó egybeforrás után és talán ennek lecsapódása, hogy most már máshonnan is öltözködöm.

Végül néhány szót a magánember Farkas Edináról. Mit csinálsz szabadidődben?

Azok közé a szerencsések közé tartozom, akik elmondhatják, hogy a hobbijuk a munkájuk. Én is szeretek sokáig benn lenni, hétvégén is dolgozni, még a nyaralásokon is ezen gondolkodni. De néha persze szükségem van a teljes kikapcsolódásra. Ilyenkor valami olyasmit csinálok, ami teljesen ellentétes ezzel a rohanó, stresszes életformával: olvasok, filmet nézek, hosszasan fürdőzöm a kádban, utazom.

Legközelebb hol leszel látható?

Nos, az idén több felkérést is el kellett utasítanom a bécsi megjelenés miatt. Az rengeteg energiámat elvitte, úgyhogy az idén már nem lesz sehol sem bemutatóm. 2008 nagy híre az üzletnyitás volt.

És mi lesz 2009-é?

Ha még mindig itt leszek és még mindig olvashatnak majd cikkeket az Eclectickről.

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.