Ismeretlen katona

Palagyi Ildiko Brigitta - 2009. január 2.

A kötet a Szoba Kiadó gondozásában jelent meg 2008-ban. A Kukorelly Endre szerkesztette antológia az első hazai kísérlet arra, hogy bemutassa, milyen volt a Néphadsereg kötelében szolgálni. 33 kortárs szerző vall 35 elbeszélésben 1969 és 2000 közti katonaélményekről: surranóról, kanálgépről, futkosóról, fókáról, váposokról, valamint a kopaszok, gumik, öregek és táposok közti viszonyokról.


„Ez a könyv búcsú egy igazi „férfitémától”. Lassacskán és végképp, örökre kifutnak azok a nemzedékek, melyek, olykor nagyhangon, máskor némiképp szégyenlősen élcelődve magukon, egymás között szinte mániákusan újra meg újra előhozták hadseregbéli viselt dolgaikról való emlékeiket. Előrángatod, vagy magától kerül elő, néha magad sem vagy képes eldönteni: mindenképp: nem tudsz szabadulni.”- olvasható Kukorelly Endrétől, amivel egyet is érthetünk, mert nagy valószínűséggel mindannyiunk volt már olyan társaságban, ahol egy két ital elfogyasztása után, általában nagy röhögések közepette mesélődtek el ezek a sztorik. A kötelező katonaszolgálat megszüntetése után, de nem feltétlen emiatt, az Ismeretlen katona nagyon értékes olvasmány, nem csak katonaviselteknek és férfiaknak.

Kezdjük az ismerkedést az ismeretlennel talán az elején, konkrétan a borítóval. Számos kritika megjelent már a könyvről, és a legtöbb bírálat talán a borítót illette. Nyílván nem véletlenül, hiszen Dundika pózol rajta terepszínű ruhá(cská)ban. A szexistán, és bután túl kiabáltak már a fedőlapra kígyót-békát, illették sokféle jelzővel, némelyik még vicces is volt, és ez teljesen rendben is van, nyílván hatott az emberekre így vagy úgy (anno azt tanultam, hogy a legrosszabb kommunikáció is jobb, mint a semmilyen), de a lényeget talán nem a borítón, hanem a könyv lapjain kellene keresni. Az, hogy mi volt a cél Dundikával, figyelem felkeltés- e, vásárlás ösztönzés-e, vagy más, felesleges találgatni, mert bizonyára jól megfontolt koncepció áll a borítóválasztás mögött. Legalább is remélem így van, illetve szeretem ezt hinni, maradjunk ennyiben.

Sokféle stílusú írás megtalálható a kötetben, hiszen 33 különböző szerzővel van dolgunk. Némelyik elbeszélést leginkább a vulgaritás jellezi (pl. Ficsku Pál írása), van amelyik inkább szürreális (Garaczi szövege). Intertextuális utalások is felfedezhetők (Ottlik Iskola a határon). És bár többször elhangzott már, többek között a Nők a férfi (B)irodalom elnevezésű rendezvényen Forgács Zsuzsa interpretálásában is, az Ismeretlen katona semmilyen értelemben nem válasz az Éjszakai állatkert és a Szomjas oázis című női antológiákra.

Arról pedig, hogy mekkora trauma volt a katonaság a férfiaknak, és az volt-e egyáltalán, illetve hogy mennyire tekinthető beavatásnak, ha annak tekinthető bármennyire is, szépen lehet továbbra is egymás között vitatkozgatni, de hogy a vitához kellő ismerettel rendelkezzünk, mindenki olvassa el az Ismeretlen katonát!

És az, hogy a szövegekben többször előkerül, hogy „semmit nem ért ebből, aki nem volt katona”, valamint, hogy a katonatörténetek jóérzésű embernek, különösen nőknek, nem valók (lásd pl. 31., 246. és 263.) senkit ne tántorítsanak el, hiszen olyan szerzők írták ezeket a történeteket, mint Vámos Miklós, Parti Nagy Lajos, Garaczi László, Ferdinandy György, Ficsku Pál, Podmaniczky Szilárd, Kukorelly Endre, Para-Kovács Imre, Krausz Tivadar, Szerbhorváth György, Peer Krisztián, Szilasi László, Jász Attila, Tóbiás Krisztián, Pallag Zoltán, Mile Lajos, Ménes Attila, Hazai Attila, Jenei László, Margócsy István, Tóth Farkas, Borbély Szilárd, Kiss Ottó, Vári Fábián László, Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Bozsik Péter, Farkas Zsolt, Háy János, Zemlényi Attila, Antal Balázs, és végül, de nem utolsó sorban az egyetlen női szerző: Józsa Márta.

Ha utána számolsz, ez csak 32, vagyis a felsorolásból kifelejtett 33. szerzőt neked kell megtalálni! Hajrá!

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.