Megalakult a Kispesti Kisszínház

Rozsnyai Brigitta - 2008. december 15.

A nyári és ősz eleji meghallgatások után teljes létszámmal kezdte meg működését a Kispesti Kisszínház. Októberben már elkezdődött egy belső tréning, novembertől pedig a stáb tagjaival való közös munka. Az új társulat életkori eloszlása 18 évestől 56 évesig terjed. A színes kis csapatról, a kezdetekről és jövőről kérdeztem a társulat vezetőjét, Cserkó Zsoltot.

Mikor kezdtél el színjátszással foglalkozni, és mikor fogalmazódott meg benned egy saját társulat alapításának gondolata?

Még középiskolás koromban, 1992-ben az iskolai színjátszó csoport alapító tagjaként fogtam bele a színjátszásba, bár akkor még fogalmam sem volt arról, hogy miről is szól ez a történet. Új dolog volt számomra, amit mindenképpen ki akartam próbálni. Aztán ráéreztem az ízére és a színpadon való lét örömére. Onnantól kezdve semmi más nem volt fontosabb, mint a színjátszás.

Ötször felvételiztél a Színház és Filmművészeti Egyetemre eredménytelenül. Ezek a kisebb kudarcok sem vették el a kedved a színjátszástól? Nem gondoltál arra, hogy más szakma után nézz?

Nem. Számomra újabb és újabb kihívás volt. Már csak azért is meg akartam mutatni, hogy alkalmas vagyok erre a pályára. Az, hogy nem kerültem be, nem volt csalódás, hiszen olyan tapasztalatokra tettem szert a sok év során, ami csak megerősített abban, hogy én igenis ezt akarom csinálni. Bár az is igaz, hogy nem hivatásszerűen foglalkozom a színészettel. Van polgári, hétköznapi munkám is, és emellett, minden egyéb időmet erre fordítva a társulat dolgaival, a szervezéssel, a próbákra való felkészüléssel foglalatoskodom.

2000-ben ugyancsak alapítója voltál egy társulatnak, a Prospero Színkörnek. 2008-ig ott játszottál, most azonban megalapítottad a saját társulatodat. Miért volt szükség a váltásra?

A sok év során, míg a fehérvári csapatban játszottam, megfogalmazódott bennem egy olyan elképzelés, aminek megvalósítására nem volt lehetőség. Így aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi lenne, ha megpróbálkoznék egy saját csapat megalapításával. Voltak előttem jó és rossz példák, hogy miként lehet, és hogyan nem akarom csinálni. Ezen példák összegyúrásával kialakult az is, hogy ha megvalósul a saját csapatom, akkor milyen belső szabályok szerint tudom végezni a munkát. A fehérvári csapat elhagyására pedig azért került sor, mert habár nem akartam kilépni a társulatból, rá kellett döbbennem, hogy ha teljes energiával a saját csapatom irányítására akarok koncentrálni, akkor nem tudok megfelelően helytállni a másik társulatban. Ez be is bizonyosodott az évad elején. Egy nagyobb szerepet kellett volna átvennem, de mivel akkor már minden energiámmal a saját csapatom körüli teendőkre összpontosítottam, nem tudtam megfelelően felkészülni a próbákra. Majd beleszakadt a szívem, de meg kellett hozni a döntést, hogy nincs tovább. Nagyon nehéz döntés volt, még szeptemberben bejelentettem a kiválásomat a Prospero Színkörből.

Hogyan fogadták távozásod hírét az akkori kollégák?

Mivel ennek a társulatnak a szervezését már az év elején elkezdtem, így utólag kiderült a velük való beszélgetésekből, hogy már a tavasz folyamán sejtették, hogy ez valószínűleg meg fog történni. Akkor még a Prospero jövőjével kapcsolatos kérdésekre határozottan úgy válaszoltam, hogy én továbbra Prospero-s is leszek. Csak aztán már az előzőekben említett dolgokból kiindulva önmagamnak is el kellett ismernem, hogy ezt sem idővel, sem energiával nem bírnám. Egy próba alkalmával kb. 15 percet kérve a társulatvezetőtől elmondtam nekik, miként döntöttem, és hogy miért. Valahol belül számítottak rá, de amikor elmondtam nekik, akkor döbbent csend fogadta a bejelentésemet. Hiszen akárhogy is volt, mégiscsak nyolc éven át játszottunk együtt úgy, hogy az egyik alapító tagja vagyok/voltam ennek a csapatnak. Egy kicsit nehéz helyzetbe került a fehérvári társulat az én kiválásommal, mert már egy futó előadásunkban kellett volna átvennem egy szerepet, amit így egy új tag kapott meg. Szerencsére meg tudták oldani a pótlásomat, mégpedig olyannyira, hogy aki átvette helyettem a szerepet, nagyon jót alakít ebben az előadásban.

2008 tavaszán rátaláltál az ideális helyre, a Kispesti Munkásotthon Művelődési Házra. A társulat leendő tagjainak pedig meghallgatásokon kellett részt venniük. Ezeken a rostákon neked kellett megfelelniük a felvételizőknek, vagy voltak a válogatásban segítségeid is?

Voltak segítőim is. Többek között, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke (Nagy András László); a Szövetség azóta ugyancsak újonnan elindult társulatának két fiatal rendezője (Müller Ádám és Sereglei András); az egyik, a belső képzésünkhöz is felkért művésznő (Bebesi-Horváth Kata); és az utolsó, őszi meghallgatáson még a nyár folyamán felvett egyik tagunk (Gócza Éva) segített a válogatás során.

Öt évig profi színházban is játszottál, amikor is nagy művészekkel szerepeltél együtt. Vannak köztük olyanok, akiket példaképnek, mestereidnek tekintesz?

A székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszottam 1998-2003 között. Inkább szakmai, művészi példaképnek tekintem őket, hiszen szó szerint nem tanítottak, csak ahogy együtt játszottunk, ellestem tőlük apró rezzenéseket, finom művészi dolgokat, melyek nagy hatással voltak rám. Ez időszak alatt olyan művészekkel játszhattam együtt, és tanulhattam tőlük, mint például Szabó Gyula, Kállai Ilona, Schubert Éva, Zsurzs Kati, Kozák András. A fiatalabb művészek között is vannak olyanok, akiket nagyon tehetségesnek tartok, és mind a mai napig élvezettel nézem a játékukat, ha nagy ritkán eljutok oda, hogy egy-egy fehérvári előadást meg tudjak nézni. 2004 óta Pesten élek, és amíg a fehérvári csapatban játszottam, mindvégig ingáztam Pest és Fehérvár között a próba- és előadásnapokon.

A Kispesti Munkásotthon Művelődési Házban milyen gyakran van lehetőség a próbákra? Milyenek a színpad és a nézőtér adottságai?

Jelenleg heti két alkalommal, szerdánként és szombatonként próbálunk. Tudomásom szerit a tavalyi év során, uniós pályázaton nyert támogatásból teljesen felújították a házat, és a meglévő színházterem mellé építettek egy kis kamara színháztermet. Mindkét terem rendelkezik a megfelelő technikai felszereltséggel, tehát ideális hely, hogy színházi előadások is megvalósulhassanak a színpadain. Egyébként e művelődési ház nagyon komoly kulturális életet él, rendszeresen hívnak profi, és amatőr színházi előadásokat vendégszerepelni.

A legtöbb színházi produkció elengedhetetlen feltételei a díszletek és jelmezek. Ezek azonban köztudottan az előadás legdrágább elemei. Gondolkodtok szponzorokon, vagy esetleg már rendelkeztek támogatókkal?

Főleg egy frissen indult társulatnál tud ez nagyon égető kérdés lenni. Mivel hosszú távra tervezem a működésünket, éppen folyamatban van az egyesületalapításunk, melynek alakuló közgyűlésén már túl is vagyunk, és már csak az ügyvédünkön múlik, hogy mikor kerülnek be az okiratok a bíróságra. Az egyesületalapítás pedig nem titkolt szándékunk szerint pontosan azért történik, hogy a későbbiekben a működésünket a támogatások elnyerésével könnyebben megvalósíthassuk.

Már a nyár eleji, „társulattoborzó” felhívásodban is szerepelt, hogy a felvett tagok színészképzésben vesznek részt, melyet rangos színházi szakemberek, művészek tartanak. Milyen foglalkozások lesznek ezek?

Ahogy a honlapunkon is lehet olvasni (http://kispestikisszinhaz.gportal.hu), folyamatosan zajlanak a megbeszélések azon művészekkel, akiket szeretnék felkérni a saját, belső képzésünkhöz, mely nem ad sem végzettséget, sem bizonyítványt. Egyszerűen csak arra szolgál, hogy a csapat összekovácsolódjon és az idő elteltével tudásban eljusson arra a szintre, hogy belekezdhessünk egy konkrét darab próbáiba. Jelenleg beszédtechnika, színészmesterség, és mozgásfoglalkozások vannak betervezve, de januártól kezdve lesznek például színházi-, színészi etika foglalkozásaink, aztán drámatörténeti alapokkal foglalkozó alakalmaink. Előzetes beszélgetésekkel már szó volt pantomim foglalkozásokról is.

Jelenleg hány tagból áll a társulat? Van-e valakinek színpadi múltja és előképzettsége, vagy mindenki amatőr?

Velem együtt 22-en vagyunk a társulatban. Közülünk többen már sok éves amatőr színházi múlttal rendelkeznek, de olyan tagjaink is akadnak, akik jelenleg is színitanodában tanulnak. Van köztünk olyan, aki operaénekesnek tanul, de olyan is, akik még soha nem szerepelt, nem játszott színpadon. Szóval, elég változatos a csapat, és pontosan ezért is lett így kitalálva ez a történet, hogy egy saját, belső képzéssel indítjuk el a társulatot.

December 17-én tartjátok az első, bemutatkozó előadásotokat? Milyen lesz ez a műsor?

Igen. Ekkorra terveztük, hogy megmutatjuk magunkat a kispesti, és az újonnan indult társulat iránt érdeklődő közönségnek. A közel két órás műsor nem egy konkrét színdarab bemutatása lesz. Nem lett volna időnk, hogy megvalósíthassuk, ezért a tagok saját repertoárjából válogatunk össze egy verses, prózai, zenés (énekes), táncos műsort, melyet terveink szerint egy-két közös produkcióval is szeretnénk megfűszerezni.

Mennyire lesz jelmezes és előre megtervezett ez a produkció?

Jelmezeket nem tervezünk, hiszen erre sem anyagi, sem időbeni lehetőségünk nincsen. Majd a későbbiek során, amikor már az anyagiak is megengedik, akkor lehet róla szó, hogy egy-egy látványosabb produkcióhoz készüljön jelmez is. Mint már említettem, ez a műsor a tagok saját repertoárjából való válogatásműsor lesz, ezért csak olyannyira lesz megrendezett, hogy egy zökkenőmentes műsorfolyammá tudjon összeállni. Egy-két kisebb kivétel van persze, amikor olyan produkcióval szeretne valaki kilépni a közönség elé, ami még nem igazán előadás kész, akkor azt különböző rendezői instrukciókkal segítem, hogy miként is kellene megcsinálni. Egyébként, ha önmagában is jó egy adott produkció, akkor csak annyit teszek hozzá, hogy miként következzen egyik jelenet, a másik után.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Először is, mint prózai társulat, egy olyan széles repertoárt kialakítani a klasszikus és kortárs, magyar és világ drámairodalmából válogatva, amely a leendő közönségünktől is, és a későbbiek során szakmától is elismerést kaphat. Aztán, mikor már prózai társulatként megismertek minket, évadonként szeretnénk egy-egy zenés produkciót is bemutatni, hiszen óriási vétek lenne a társulat szempontjából kihasználatlanul hagyni az énekelni tudók adottságait. Ma már nagyon nagy igény van az énekes előadásokra is. Viszont szeretném kihangsúlyozni, hogy nem kívánunk zenés színházzá alakulni, mert elsősorban a prózai színházban hiszek. Szakmailag pedig a nagy álom az lenne, hogy a csapat hivatásszerűen lehessen társulat, de ez egy nagyon hosszú folyamat. Talán 10-15 év múlva eljuthatunk erre a szintre is. Ez most csak egy szép álom, és pillanatnyilag nem is ez a cél, hanem az, hogy mint amatőr színházi társulat elkezdjünk a lehető legmagasabb művészi szakmai színvonalon munkálkodni. Most ez a legfontosabb, és az, hogy a közvetlen környezetünk megismerjen minket, és szép lassan, mint ahogy a nevünk is fémjelzi, Kispest elfogadjon minket saját társulatának. Azon dolgozunk, hogy néhány évad múlva már a szakmai és egyéb fórumokon is úgy hangozzék el a nevünk, hogy Kispest a magáénak érzi társulatunkat. Legalább is ez a célunk.

A Kispesti Kisszínház decemberi produkcióját a közönség igényei szerint több alkalommal is megismétlik majd. A 17-én megrendezett, bemutatkozó előadás mindenki számára ingyenes. A Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház a Kőbánya-Kispest metróvégállomástól maximum 5 percnyire, a Szabó Ervin és a Teleki utca sarkán található.
További információ: http://kispestikisszinhaz.gportal.hu

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.