Boldogság – utópia és realitás, cél és szándék

Balazs Tamas - 2008. december 15.

Még az ősz elején egy esős délutánon a 9. ARC kiállítás kellős közepén találtam magam. Talán nem is véletlen, hiszen a jelmondat, illetve a felhívás az volt, hogy a pályázók gondolkodjanak el Petőfi kérdésén: „Hol a boldogság mostanában?”. Minderre a választ egyéni és össztársadalmi szinten is keresték a pályázók, a kérdés pedig, aktualitása lévén igen elgondolkodtató.

Ez tette tán olyannyira vonzóvá a kiállítást, hogy odakeveredvén én is azon kaptam magam a plakátokat nézegetve, hogy keresem a saját válaszom. Elgondolkodva a boldogságon, annak el(nem)érésén-keresésén, megélésén a mai világban. Ha belegondolok, hogy manapság mindenki mindent meg akar magyarázni, hogy a tudomány mindenre keresi a választ miközben újabb és újabb fogalmakat, definíciókat vezetve be azt észre kell vennem, hogy a boldogságra nincs definíció. Illetőleg van, talán se szeri, se száma, még sincs egy általánosan elfogadott nézet arra vonatkozóan, hogy mit is jelent ez a fogalom. Másként fogalmazva nem definiálható egységesen.

Hogy ez miből is fakadhat? Véleményem szerint egyszerű erre választ kapnunk. Nagy valószínűséggel mindenki számára mást jelent. Hiszen boldogság lehet valaki számára az, ami másnak épp bosszúság. Egy mozdulat, egy gesztus, melyet a másiktól kapunk kiválthat belőlünk örömöt, de akár kellemetlen is lehet adott pillanatban. Az egész relatív. Annyi biztos, hogy szinte kivétel nélkül törekszik az elérésére mindenki. További kérdésként felmerülhet, hogy hogyan érhetjük el, hol érhetjük el? Van, aki annyira görcsösen igyekszik megtalálni, hogy közben elsiklik mellette. Megint más pedig csak várja – egy közmondással élve – hogy a sült galamb a szájába repüljön.

Egyik véglet sem jó, mert ha valamiért nem teszünk semmit, vagy éppenséggel megteszünk mindent, akkor már nem a kívánt hatást érezzük saját bőrünkön. Bár ez a filozófia kérdéskörét súrolja. Végül a legfontosabb kérdés, hogy hol találjuk meg az elérni kívánt boldogságot. Ez nagyban attól függ, hogy épp mit értünk boldogság alatt, illetve épp mit kívánunk elérni…

Boldogságot a párkapcsolatban, a magánéletben, a tágabb szociális közegben? Apró örömöket az élet minden terültén? Nos, egy biztos: sok van, sok helyen. Kellőképp körültekintve fel is figyelhetünk minden apróságra, illetve mi is hozzájárulhatunk, hogy ezeket biztosítsuk környezetünk számára. Például egy mosoly, mikor valakit előre engedünk; egy érintés, mikor a másik gyengédségre vágyik; egy kedves, jó szó – ami ráadásul nem is kerül semmibe!

Petőfi kérdése tehát: hol a boldogság mostanában? Végső soron talán bennünk rejtőzik és a minket körülvevő emberekben. Csak tőlünk függ, hogy szabadjára engedjük-e, hogy megadjuk-e a másiknak. Elgondolkodtató, hogy mióta az emberek elidegenedése egyre tömegesebb, a boldogság is mintha kiveszni látszana. Ha bennünk van a szándék, akkor elér(het)jük a célt! Vagyis a manapság gyakran utópiának tűnő boldogság egy kis időráfordítással és energiával realitássá válhat.

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

4 hozzászólás - “Boldogság – utópia és realitás, cél és szándék”

  1. Heidi - 2008. december 23. 23:11

    Kedves Művészúr!

    A boldogság csak bennünk rejtőzik, mindenkinek mást jelent, de ha hátra akarunk hagyni valamit magunk után, meg kell állapítanunk: mi is a boldogságot kerestük, találtuk. Valljuk be, nincs is csodálatosabb érzés, mint gyermekként megtenni sokszor a 360 fokot a ház előtt, és forogni tovább…

    A cikk mellé egy kis karácsonyi ízelítőnek ajánlom Erich Fromm: Vom Haben zum Sein című művét. Magyar fordításban is megjelent.

    Sok-sok örömteli pillanatot kívánok az életben!

  2. Cheza - 2008. december 26. 09:56

    Kedves Tamás!

    Karácsonyi és baráti szeretettel ajánlom a Vicky Cristina Barcelona című, Woody Allen rendezte filmet. A Boldogság a témakör, egy nem hétköznapi megvilágításban.

  3. Cheza - 2008. december 29. 11:52

    Kedves Tamás!
    Ezt a cikket ajánlom…annyira elszomorító 🙁
    http://index.hu/velemeny/eheti/ehet5109/

  4. Lázár Bálint, Alex - 2008. december 30. 16:47

    Kedves Tomi!

    Chezához hasonlóan jómagam is ajánlom azt a filmet, kedves és felejthetetlen, jómagam amikor megnéztem, csak a szépséget tudtam kiolvasni belőle, mert olyan boldog voltam valaki által, aki nemcsak a hatalmas érzelmeket hozta el nekem, hanem ezeket a csodálatos dolgokat mindennapjaim legapróbb rezdüléseibe is belecsempészte, és ezt nevezem szerelemnek.
    A cikkhez ez annyiban kapcsolódik, hogy ami oly apró és talán jelentéktelennek tűnő, az bizony hatalmas, mert a legfontosabb van benne: a szívünk, önmagunk.