Nemzeti Parkjaink – Az Aggteleki Nemzeti Park

Papp Orsi - 2008. február 26.

aggteleki-nemzeti-park.jpgAz Aggteleki Nemzeti Park hazánk nemzeti parkjai közül az első, amelyet elsősorban a természeti értékek, a felszíni formák és a barlangok megóvása érdekében hoztak létre. Felszín alatti kincseit az UNESCO 1995-ben a Világörökség részévé nyilvánította. A természeti értékeken túl azonban számos kulturális látnivaló is található a térségben, melyeket vétek lenne kihagyni.

Az Aggteleki Nemzeti Park Észak-Magyarország festői karsztvidékén terül el. A területet kettészeli a magyar-szlovák országhatár, az egykori Gömör-Tornai karszt északi része Szlovákia része – Szlovák-karszt Tájvédelmi Körzet néven szintén védett természeti érték. A határ két oldalán végignyúló terület földtani, vízrajzi, tájföldrajzi és kultúrtörténeti szempontból is egységes egészet alkot.

terkep.jpgMagyarország nemzeti parkjai közül ez volt az első, melyet kifejezetten a földtani természeti értékek, a felszíni formák és a felszín alatt húzódó barlangok megóvása érdekében hoztak létre 1985-ben mintegy 20 000 hektár területen. A térséget nagyrészt mintegy 230 millió évvel ezelőtt képződött kőzetek építik fel. Ezek tulajdonságai szabják meg a táj arculatát, és bennük alakultak ki a térség világhírű barlangjai illetve egyéb karsztjelenségei. Ilyen alakzatok, kőzet-együttesek Magyarországon csak itt fordulnak elő. A vidék mai formája elsősorban a mészkő alapkőzet lepusztulásával kapcsolatos folyamatok és a karsztjelenségek eredménye.

vilagorokseg.jpg1962-ben minden barlang természetvédelmi oltalom alá került, a nemzeti parkká való nyilvánításig azonban 1985. január 1-ig kellett várni. Később I. fokú természetvédelmi hatósági jogkört kapott, jelenlegi illetékességi területe a Sajó, a Hernád és az országhatár által közrezárt terület. 1995-ben az UNESCO Világörökség Bizottsága az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjait a Világörökség rangra emelte. Területét legutóbb 2001-ben bővítették, az Esztramos-hegy védetté nyilvánításával. A Park területén három további országos jelentőségű Természetvédelmi Terület található: a felsőtelekesi Őshominida-lelőhely, a Keleméri Mohos-tavak és a szendrőládi Magyar nőszirmos.

A hazánkhoz tartozó részt a Bódva folyó két, jól elkülöníthető részre osztja: a Szilicei-fennsík folytatását képező Aggteleki-karsztra és az önálló rögként kiemelkedő Szalonnai-hegységre. A Parkot sajátos éghajlati és vízrajzi viszonyok jellemzik. A völgyekben sajátos helyi mikroklíma alakult ki, így a hőmérséklet kiegyenlítettebb, mint a fennsíkokon. A térség a Sajó-Bódva vízgyűjtő területéhez tartozik, a felszíni vízfolyásokat a barlangi patakok és állandó valamint időszakos karsztforrások táplálják. Tavasszal gyakoriak a néhány napig tartó árvizek.

tengerszem-to.jpgordogszantaskarrmezo.jpgA vidéket változatos felszínformák jellemzik. A területet egykor erdők borították, mára azonban karrmezők fehérlenek a hegyoldalakon. A karsztfennsíkok leggyakoribb felszínformája a töbör, amely egy besüllyedt mészkőtányér. Ezt a művészi formákat adó, erősen barázdált, kopár mészkőfelszínt nevezi a népnyelv ördögszántásnak. A karsztos és nem karsztos területek határán víznyelők alakulnak ki, amelyek a barlangok vízutánpótlásában játszanak fontos szerepet. A mészköves talajon számos kis területű és mélységű állóvizet találunk. A Park területén mesterséges tavak is vannak, melyek nagyon népszerűek a pihenni vágyók körében. Ilyenek a Tengerszem-tó, a Ménes-völgyi halastó és a Rakaca-víztározó.josvafoforras.jpg

Az Aggteleki-karszton kilencven kisebb-nagyobb karsztforrás fakad. A Park legnagyobb hozamú vízfolyása a Jósvafő közelében eredő Jósva-patak, melyet a legnagyobb karsztforrások táplálnak – a Jósva-, a Kis- és Nagy-Tohonya- és a Kajta-forrás – és több kisebb csermely mellett belefolyik a Ménes-patak is. A karszt másik jelentős vízfolyása a Telekes-patak.

cseppko2.jpgborsoko.jpgA Park legismertebb képződményei a barlangok, a teljes területen közel 1200 ismert, ebből 273-at találunk Magyarország területén, melyből 23 a fokozottan védett. A karszt területén nyíló barlangok változatos keletkezési módjukkal, különleges formagazdagságukkal, képződményeik sokféleségével, különleges élővilágukkal, kultúrtörténeti, régészeti emlékeikkel és egyedi természeti szépségükkel méltán váltak a Világörökség részévé. A barlangok rendkívül sokfélék, a nemzetközileg számontartott karbonát-kiválások alaptípusainak mintegy kétharmada megfigyelhető itt – megcsodálhatunk függő- és állócseppköveket, cseppkőoszlopokat, cseppkőzászlókat, heliktiteket, mésztufagátakat, aragonitbokrokat és úgynevezett borsóköveket is.

A terület két barlangja is világrekorder. A nagyrészt csillagvizsgalo.jpgMagyarországon elhelyezkedő, de Szlovákiába is átnyúló Baradla-Dolnica-barlangrendszer csaknem 25 kilométer kiterjedésével a mérsékelt égöv leghosszabb aktív patakos barlangja, benne a Styx folyik. A cseppkőképződményekben csodálatosan gazdag barlang nagyjából a harmadidőszak végén alakult ki. A karsztvíz építő munkája művészi szépségű: a barlang legszebb díszei a vízcseppekből kivált függő- és állócseppkövek, a cérnavékonyságú kőorsók és a csipkeszövetű függönyök. A függő és álló cseppkövek gyakran oszlopokká nőnek össze. A barlangi patak munkája igen szoros összefüggésben van a felszíni vízfolyással. Ahogy mélyül ugyanis a felszíni folyómeder, úgy száll a karsztvízszint egyre mélyebbre. A barlangi patakok ilyenkor egy mélyebb szintre keresnek utat, emeletes barlangokat hozva létre. A szinteket víznyelők egész sorozata köti össze egymással. Az Aggteleki-barlangban három emelet fejlődött ki, a Vass Imre-barlang öt emeletes, a Kossuth-barlang pedig kétszintes. A rendkívül gazdag Béke-barlangot 1952-ben tárták fel. Az Aggteleki-barlangban találjuk a Föld egyik legnagyobb álló cseppkövét, a 25 méter magas „Csillagvizsgálót”. A barlang több bejárata közül legismertebb az aggteleki természetes bejárat, melyet egy hatalmas sziklafal tövében találunk.
szilicei-jegbarlang.jpg baradla3.jpgtitanok-csarnoka.jpgA másik ritkaság a Szilicei-jégbarlang, amely 503 méteres tengerszint feletti magasságával a világ legalacsonyabban fekvő jégbarlangja.

Szintén a karszt területén találjuk az ország egyik legnagyobb föld alatti terme, a Titánok csarnoka. A Meteor-barlangban megcsodálható természeti ritkaság a nevét a közepén található hatalmas méretű cseppkövekről kapta.

Az Aggteleki Nemzeti Park növény- és állatvilágának legfontosabb vonása az átmeneti jelleg. A térség óriási élőhelyi és fajgazdagságát mi sem bizonyítja jobban, mint az egymástól teljesen eltérő ökológiai igényű fajok fajok széles tárháza. Ez leginkább a változatos térfelszínnek köszönhető: egymást váltják a karsztfennsíkok, a lejtők, a barlangok, a mély szurdokvölgyek és a töbörlyukak, amelyek mind-mind másfajta életteret biztosítanak az élőlényeknek.

A Park legértékesebb bennszülött növényritkasága, a „nemzetközi vöröskönyves” tornai vértő az egész világon egyedül itt fordul elő. Szintén igen ritka az osztrák sárkányfű, de természetesen nem csak fokozottan védett fajokat találunk a területen: a karsztmezők gyakori növénye a leánykökörcsin, a korai fehér szegfű és a kakasmandikó.

tornai-verto.jpgosztrak-sarkanyfu.jpgkakasmandiko.jpgleanykokorcsin.jpg

sziklagyep.jpgA terület 78 százalékát erdők borítják, így nem csoda, hogy itt hozták létre az ország talán legnagyobb kiterjedésű erdőrezervátumát. Az 1327 hektáron elnyúló erdőség legjellemzőbb társulása a gyertyános tölgyes, de a mélyebb szurdokokban a középhegységekre jellemző bükkösöket is találunk. A délebbi, melegebb területeken pedig a sziklagyep és a bokorerdő a legelterjedtebb növénytakaró.

A patakvölgyekben nagy kiterjedésű mocsárréteket találunk, a völgyek szélén pedig az állandóan szivárgó rétegforrásokon láprét-foltok alakultak ki, melyek fontos növénytani értékek élőhelyei.

A növények sokfélesége magával hozta az itt élő állatfajok változatosságát is. A Park területén 413 védett és fokozottan védett fajt találunk. Az erdők igen gazdagok nagyvadakban – leginkább őzekkel, gímszarvasokkal és vaddisznókkal találkozhatunk, de olyan nagyragadozók is visszatelepültek a területre, mint a farkas és a hiúz.
ciganycsuk.jpgtovisszuro-gebicsthumbnail.jpg sargafeju-kiralyka1.jpgbubos-cinege.jpgsuvolto.jpgcsaszarmadar.jpgAz idősebb erdők ritka fészkelője a parlagi sas, a kígyászölyv és a darázsölyv, számukra bőséges táplálékul szolgál a Park jelentős ürgeállománya. A gyertyános tölgyesben találkozhatunk egyetlen fajdfélénk, a császármadár legjelentősebb hazai populációjával, de süvöltőket, búbos cinegéket és sárgafejű királykákat is láthatunk. A vizek mentén nagy példányszámban élnek jégmadarak valamint elvétve néhány vízirigót is megpillanthatunk. A nyílt területek legjellemzőbb madara a tövisszúró gébics és a cigánycsuk.

kardoslepke.jpgA karsztvizek halállománya is igen gazdag. Az itt élő 42 fajból 13 védett. A források környékén él a kövi csík és a fenékjáró küllő, az alsóbb szakaszokon pedig Petényi-márna és a felpillantó küllő a jellegzetes lakó.

A rovarvilág is nagy változatosságot mutat és több igazán ritka fajt fedezhetünk fel köztük. A lepkék fajszáma meghaladja a kétezret. Itt él a kis Apolló-lepke legnagyobb hazai populációja, de gyakran találkozhatunk a védett fecskefarkú és a kardoslepke is. Különlegesség még, hogy hazánkban csak itt fordul elő a zöld rétisáska.

patkosorru_denever.jpgA barlangok sajátos élővilággal rendelkeznek, az Aggteleki-barlangban 21 féle virágtalan növény és 262 állatfaj él. Ötszáznál is több barlanglakó és barlangkedvelő faj él az Aggteleki-karsztvidéken, melyek közül sok ritkaságnak számít – ilyen például a magyar vakfutrinka, az aggteleki vakrák, a szálfarkú ízeltlábú és a szemercsés vakászka. Az Európában élő 28 denevérfaj közül 21 előfordul a Park barlangjaiban, elsősorban a Béke- és a Baradla-barlangban találkozhatunk velük. A legérdekesebb a kereknyergű patkósorrú denevér.

hucul-lo.jpgA Park igazi különlegessége a hucul ménes. Ez hazánk egyetlen állami tulajdonú, több mint 80 lóból álló ménese. A génmegőrzés céljából tenyésztett hucul ménes szervezett lovastúrák keretében látogatható.

Az Aggteleki Nemzeti Park vidéke kulturális és történeti érdekességekben is bővelkedik. A rudabányai ősemberszabású-lelőhely világviszonylatban is kiemelkedő jelentőségű. Az itt talált emberszabásúak leletei 11,5-10 millió évesek.

A terület már az őskor óta lakott, valószínűleg a neolitikum korában kezdődött meg a földművelés. Erre a kultúrára utaló eszközök valamint vonaldíszes tornaszentandras.jpgcserépedény-maradványok nagy számban kerültek elő. A bronzkorból és a korai vaskorból sok aranytárgy, karperecek, gyűrűk, fekete edénydarabok maradtak fenn.

A környékbeli települések középkori eredetűek. Igen szép építészeti emlékekkel találkozhatunk a karsztvidéken. Martonyi határában, az erdőben helyezkedik el az 1347-es alapítású pálos rendi kolostor, melynek helyreállítási munkálatai napjainkban is folynak. Szalonnán XII. századi eredetű, később félköríves apszissal bővített Árpád-kori körtemplom látható, melynek különleges falképei1426-ban készültek el.
szadvar.jpg Egyedülálló a magyar építészet történetében a tornaszentandrási ikerzsindelyes templom, melyhez hasonló megoldásokkal csak az olaszországi Merano környékén találkozhatunk. Román kori templommal büszkélkedhet még Rakacaszend, Zubogy és Ragály is.
Szintén a Park területén található az 1250-es években épült Szádvár, amely hazánk egyik legnagyobb vára.
A régebbi múltat a földvárak – például a keleméri Mohosvár – maradványai idézik, míg az újabb építésű, barokk stílusú tornanádaskai kastély a Gyulay grófok, majd a Hadik család birtoka volt.

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság különböző hosszúságú és időtartamú túrákat kínál az érdeklődőknek. Gyalogtúrákat szervez a túristautakon és a tanösvényeken, de részt vehetünk lovastúrákon, botanikai, zoológiai és ökotúrákon, valamint megismerkedhetünk a hagyományos mesterségekkel. A környező települések kulturális emlékei kerékpárral kereshetők fel.

A környezettudatos nevelés elősegítése érdekében nyitotta meg kapuit 2004-ben az oktatási központ Jósvafőn. A központ előadásokat, tantermi és terepgyakorlatokat, túrákat illetve erdei iskolát szervez. A túrákon megismerkedhetünk a park, felszínével, növényzetével és állatvilágával valamint a terület kis falvaival.

A Park területén hat tanösvényt létesítettek: a Baradla Tanösvényt (1983), a Tohonya-Kuriszlán Tanösvényt (1995), az Alsó-hegyi Zsombolyos Tanösvényt (2000) valamint a rövidebb Szádvár-, Borz- és Fürkész Tanösvényt. Ezek mentén több információs táblát helyeztek el és bemutatóhelyet alakítottak ki a látogatók épülésére. Az Igazgatóság ugyanakkor nagy gondot fordít a tanárok tájékoztatására, képzésére is – teret biztosítanak a tudományos kutatások számára.

koncert-a-hangversenyteremben.jpgA Park előadásokkal és túraprogramokkal várja a látogatókat a természetvédelem jeles napjain, így például a Víz Világnapján, a Föld Napján vagy a Madarak és Fák Napján. A Nemzeti Park égisze alatt rendszeresen megrendezik a jósvafői kézműves tábort, a természetismereti tábort valamint a madárvonulás-kutató tábort, ahol az érdeklődők mélyebben elmerülhetnek a természet csodáiban. Az Aggteleki-Jósvafői Hagyományőrző és Művészeti Napok keretében pedig a Baradla-barlang Hangversenytermében színvonalas zenei rendezvényeknek lehetnek részesei az érdeklődők.

A földalatti csodálatos világ többféle módon látogatható. Leggyakrabban az aggteleki bejárattól induló túrák keretében tekintik meg a „vén Baradlát” valamint az országhatárt átlépve, a Domicát. Lehetőség van különböző hosszúságú túrák megtételére, erről a Park honlapján találunk bővebb információt.

Remélem sokaknak sikerült kedvet csinálnom egy kis túrázáshoz és ellátogatnak az Aggteleki Nemzeti Parkba!

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

3 hozzászólás - “Nemzeti Parkjaink – Az Aggteleki Nemzeti Park”

  1. Zsófi - 2010. február 8. 17:57

    Háááááááááát minden minden bent van csak az nincs amit keresek!!!!!!!!

  2. én - 2010. május 12. 15:32

    Szentem egész jó.

  3. klaudia - 2011. január 31. 16:41

    szerintem jó csak az állatok nevét nem írták a képek mellé és nem tudom hogy melyik kép melyik állat!!!!