Balassagyarmat, Palócföld fővárosa

Papp Orsi - 2010. július 22.

balassagyarmat1A Civitas Fortissima, azaz a legbátrabb város címet kiérdemelt Balassagyarmat olyan híres lakókkal büszkélkedhet, mint Madách Imre és Mikszáth Kálmán. Az idelátogató azonban nem csak e híres szerzők emlékhelyeit tekintheti meg, hanem számos érdekes látnivaló – többek között egy védett zsidótemető – és rendezvény várja Palócföld fővárosában.

Balassagyarmat kedvező fekvésének köszönhetően már jóval a honfoglalás előtt lakott hely volt. Máig nem bizonyított, de valószínűleg igaz az a feltételezés, amely szerint Ptolemaiosz Klaudiosz, a neves ókori tudós Kr. u. 150. körül írt művében szereplő Iscenum-Uskenon nevű települést, kelta-jazig kereskedelmi központot Balassagyarmattal azonosítja. A vidéken már a rómaiak idején fontos útvonalak futottak át, melyek Pannóniát az északi és keleti területekkel kötötték össze. A város és környéke bizonyítottan már a kőkortól lakott terület. A település nevében hordja eredetét: egyik honfoglaló törzsünk, a Gyarmat tagjai telepedtek meg – innen származik a településnév „Gyarmat” része. A terület később a Balassa család birtokába került, ők építették a védelmi célokra is alkalmas lakótornyot, amely később a város címerének is mintaképe lett. Források szerint 1330-tól vásáros hely, azonban a mezővárosi rangot adományozó oklevelet nem ismerjük. A török hódítás a város létét veszélyeztette, fontossága végvárként, a felvidék kapujaként egyre nagyobb lett. A harcok során többször gazdát cserélt, míg végül 1663-ban a török elfoglalta és felégette. Egy XVII. századi egyházi jegyzőkönyv szerint a pusztítás annyira nagy volt, hogy a föld színe felett csak egy kis falmaradvány maradt a várból. A most is folyó régészeti ásatások eredményeként azonban egyre többet tudunk meg a középkori városról. Az óváros alatt a föld megőrizte a vár maradványait és egy reneszánsz palota díszesen faragott köveit is.

cimerAz újbóli betelepítés és harmadik újjáépítés 1690-ben kezdődött. A régi lakók közül csak kevesen tértek vissza. A szlovákok mellett szerb, görög, bolgár és német kereskedők, iparosok telepedtek le itt. A város egyik földesura Balassa Pál templomot épített, melyet 1746-ban szenteltek fel. Különlegessége, hogy 1759. óta itt őrzik XIV. Benedek pápa adományát, Szent Felicián vértanú csontvázát. Jó közlekedési helyzete nagyban hozzájárult fejlődéséhez, 1790-ben már Nógrád vármegye székhelye. A XIX. század végétől az első világháborúig tartó időszak a nagy építkezések – például kórház, bíróság, pénzügyi palota, tisztviselőtelep – kora volt, ekkor alakult ki a mai város szerkezete. A gyorsan növekvő lakosságú település igazgatási, kereskedelmi és pénzügyi központja lett a megyének.

Fejlődését a trianoni békediktátum törte derékba: ekkor a város elvesztette az Ipoly jobb partjára települt részét és vonzáskörzetének felét. Ez ellen még bátor polgárai sem tehettek semmit, akik 1919. január 19-én fegyvert ragadtak, és a közeli Magyarnándoron állomásozó magyar katonák segítségével kiverték innen az idegen katonaságot, amely az Ipoly-völgyi vasútvonal, a város és még 18 környékbeli falu megszállására készülődött – elnyerve ezzel a Civitas Fortissima, a legbátrabb város címét. Az addig forgalmas megyeszékhely a határ szorításában elzárt területté vált, amin az akkoriban elnyert rendezett tanácsú városi cím, majd a megyei városi rang sem segített. Ekkor vált csendes, határ menti városkává.

A második világháborúban semmisült meg a város nevezetessége, Közép-Európa egyik legnagyobb zsinagógája és lett a haláltáborok áldozata a város korábbi virágzásában nagy szerepet játszó zsidóság. A kisszámú túlélő elvándorolt, de az országban elsőként védetté nyilvánított zsidó temető vendégkönyvének bejegyzései szerint ma élő leszármazottaik még Kolumbiából is hazalátogatnak. A pusztítást tetézte az is, hogy a település a II. Világháború utáni fejlesztésekből szinte teljesen kimaradt – ennek köszönhető, hogy megőrizte a századforduló hangulatát. Csupán az 1960-as évek második felében kapott fejlődési lehetőséget: lakótelepek épültek, munkahelyek létesültek. Ekkor pezsdült fel a szellemi élet is: kiadták a várostörténeti monográfiát, megalakult a Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság, a Honismereti Kör és – színház hiányában ugyan – de újraéledt a színjátszás. 1967-től a város ad otthont az irodalmi színpadok nemzetközi és országos találkozójának.

romai-kat-templomBalassagyarmat több műemlékkel, egy híres múzeummal és egy különleges látnivalóval, a zsidó temetővel csalogatja ide az utazót.

A Római Katolikus Plébániatemplom mai, impozáns épületét Balassa Pál földesúr építtette 1740-46 között, ünnepélyes felszentelése az emléktábla szerint 1752-ben történt. A templom 1759-ben kegyúri adományként két Maulbertsch képet kapott, s ugyanebben az évben Révay Antal püspök itt helyezte el XIV. Benedek pápa adományát, az Olaszországból származó Szent Felicián ereklyét. A vértanú csontjait egy kis üvegkoporsóban, az egyik mellékoltáron őrzik. A barokk stílusú templom berendezése, fő és mellékoltárai, valamint a szószék a késő-barokk korát idézik.

szerbtemplomAz Óváros téren találjuk a hagymakupolás volt Szerbtemplomot. A balkánról érkezett szerb telepesek 1787-ben emeltek templomot. Az eredeti épületet 1908-ban lebontották. A mai, homlokzati tornyos, egyhajós templomot három évvel később, eklektikus stílusban építették. Különlegessége, hogy szentélye a nyolcszög alakú, falai pedig téglaburkolatúak és többszörösen előreugró koronázópárkánnyal vannak díszítve. A bejárat feletti aranyozott mozaikkép mára sajnos szinte teljesen elpusztult, A torony előterében 1911-ben szerb nyelvű emléktáblát, a szentélyfal külső síkján pedig XVIII. századi sírköveket helyeztek el. Az épület ma galériaként működik.

A Köztársaság térre érve rögtön megpillantjuk a volt megyeháza klasszicista stílusú épületét. Helyén 1753-ban laktanya épült – ebbe az épületbe helyezte át a vármegye 1790-ben állandó gyűléseinek színhelyét, melyeket a vármegye megépítéséig itt is tartottak. A mai épület1835-ben készült el. Az U alakú, egyemeletes épületet 1894-ben alakították át, ekkor helyezték el az oromzaton Nógrád megye címerét. A díszterem baloldali karzatát a második világháborút követő, belső átalakítási munkák során bontották el.

Itt kezdte meg hivatali működését Madách Imre, mint aljegyző és Mikszáth Kálmán, mint megyei esküdt. Madách itt ismerte meg egy megyei bálon későbbi feleségét, Fráter Erzsébetet, Mikszáth pedig itteni principálisának lányát, Mauks Ilonát vette feleségül. Mindkét neves alkotó emlékét szobor őrzi: Mikszáth mellszobra az épület előtt, Madách nagyméretű ülőszobra pedig az épület végén áll.

megyehaza

A szintén késő klasszicista stílusú börtönt 1842-45 között emelték. Az épület a volt vármegyeházával alkot egy építészeti együttest – a megyeháza U alakú udvarának a tengelyében áll. A különleges hatszögletű, ötemeletes épület eredeti funkcióját megtartva ma is börtönként üzemel – így csak kívülről tekinthető meg. Az épület azonban a maga nemében ritkaságszámba megy, így építészetileg és történetileg is egyaránt jelentős értéket képvisel.

A védett Palóc-ligetben találjuk a Wälder Gyula tervei szerint épített Palóc Múzeumot, amely néprajzi gyűjteménynek ad otthont. A múzeum az egyesületi alapítású múzeumok közé sorolható. Az alapítás azonban elsősorban Nagy Iván történész-genealógus anyagi támogatása mellett valósulhatott meg. A tudós nem csak pénzbeli adományával, hanem nagyszámú gyűjteményével – régészet, néprajz, érem- és pénzgyűjtemények – palocmuzeumis megalapozta a múzeum létrejöttét. 1891-ben alapították meg a Nógrád Vármegyei Múzeum Társulatot, melynek célja összegyűjteni azokat a néprajzi, régészeti és történeti emlékeket, amelyek Nógrád megyére vonatkoznak. A tárlat ajándékozás révén gyarapodott, egy év alatt 3500 fölé emelkedett a múzeumi tárgyak száma.

A kiállítás eredetileg egy iskola termében, majd egy nagyobb lakóházban kapott helyet, azonban egy idő után mindkettőt kinőtte. Önálló épületét csak 1914-ben kezdték el építeni. A világháború kitörése után azonban elvették az épületet az egyesülettől: előbb laktanyaként, majd kórházként működött. A háború azonban a legnagyobb kárt a gyűjteményben okozta, melynek közel 80%-a elpusztult, megsemmisült. Sajnos ma már lehetetlen megmondani, hogy milyen értékeket képviselhetett, de valószínűsíthető, hogy ma páratlan lenne a maga nemében – amire a fennmaradt minimális anyagból lehet következtetni.

A háború után felújították az épületet, így az 1931-ben ismét megnyithatta kapuit. A gyűjtemény nagy részét a régészet, a történelem és a természettudomány tárgyi emlékei alkották, de Hóman Bálint szorgalmazására megindult a néprajzi tárgyak gyűjtése és a palóc hagyományok dokumentálása. Az 1930-as évek elején pedig a múzeum mögötti szabad területen létrehozták az ország első, áttelepített épületekből álló szabadtéri múzeumát: egy XVIII. századból származó paraszt portát.

gyujtemenyA II. világháború sajnos ugyanolyan pusztításokat végzett a gyűjteményben, mint az első, ekkor a gyűjtemény több mint 90%-a lett az enyészeté. Az újraindítás során a néprajz kiemelt szerepet kapott. Az 1970 és 1973 között zajlott a „profiltisztítás”: az addig itt működő múzeumi szakágakat, az egyes szakágakhoz tartozó gyűjteményekkel együtt Nógrád megye akkoriban alapított új múzeumai között osztották szét. A Palóc Múzeum a néprajzi szakágat képviseli Nógrád megyében. Kiemelt témaköre a népművészet, azon belül is a viselet, a szőttesek, a pásztorművészet, és az utóbbi két évtizedben a vallási néprajz. A múzeumban várostörténeti gyűjteményt is találunk: az 1980-as években begyűjtött XIX-XX. századi várostörténeti anyag mellett egy több mint háromezer darabos plakát- és falragasz gyűjteményt is megtekinthetünk itt.

És ha ez még nem lenne elég a múzeumban külön szobát kapott Mikszáth Kálmán és Madách Imre is. A Mikszáth-szoba különlegessége, hogy az író bútorai mellett A ló, a bárányka és a nyúl című elbeszélésének egyes eredeti szereplőit is megcsodálhatjuk.

palochazA múzeum mögött találjuk a Palóc udvart, ahol a Karancskesziből való palóc lakóház mellett régi gazdasági épületek, galambdúc, gémeskút faragott népi fafeszület és a szandai kápolna pontos másolata is látható. A Karancskesziből idekerült, 250 éves, zsilipelt boronafalú lakóház az ősi palóc népi építészet utolsó emléke. 1996-ban, a Millecentenárium alkalmából pedig Mária-kápolnát és palóc kápolnákat avattak fel itt. A Mária-szobor különlegessége, hogy előbb Tereskéről Szandára került, és csak innen hozták mai helyére, a múzeumkertbe – amely így a legújabb zarándokhelyek egyike lett.

A természetkedvelők sem fognak csalódni, ha ellátogatnak ide: a város határában kezdődik ugyanis a Duna-Ipoly Nemzeti Park, melynek keleti nyúlványa az Ipolyszögi Égerláp. A gazdag madárélőhelyen mintegy 70 madárfaj fészkelését sikerült eddig bizonyítani.

A horgászat kedvelői pedig látogassanak el a város üdülőtelepére, Nyírjesre. A telepített erdeivel együtt védett terület hét mesterséges tóval várja a horgászokat és a pihenni vágyókat.

A fesztiválozóknak nyáron ajánlott felkeresni Balassagyarmatot. Július 26-án tartják a Szent Anna napi búcsút, majd a Nemzetközi Muzsikus Tábor néven elhíresült zenei fesztivál következik, végül pedig az Ipoly-parti Vásár tart számot a vendégek érdeklődésére.

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.