Azerbajdzsán: szokatlanul természetes

Herpai Laszlo - 2008. december 10.

Két olyan hely van a Földön, ahol viszonylag kis területen sok különböző etnikum és vallás koncentrálódik: a Balkán-félsziget – főleg a volt Jugoszlávia területe – és a Kaukázus. Előbbit „lőporos hordónak” is hívják, míg az utóbbit „a népek szülőhelyének”.

A párhuzam abban is fennáll a két földrajzi egység között, hogy nagyjából a mai Azerbajdzsán területén több mint 1500 évig (i.e. IV. sz. – i.u. IX. sz.) állt egy előbb független- majd később függő helyzetben lévő királyság, melyet Kaukázusi Albániának neveznek most, de akkoriban Albániának hívták, hiszen az európai Albánia még nem létezett.

A Kaukázus azért a „népek szülőhelye”, mert a történelem során a különböző népek keletről nyugatra- vagy északról délre történő vándorlásakor a Kaukázus termékeny völgyei és katonai szempontból előnyt jelentő magashegyei ideális letelepedő helynek bizonyultak. Sok nép ezt ki is használta és végleg megtelepedtek a hegyek között vagy annak közvetlen előterében.

Az iszlám a Kaukázus térségében a 600-as évek közepén jelent meg és további északra haladása itt meg is állt. Ekkor még nem volt jelen a térségben az a nép, amelyik ma a Kaukázus keleti-és délkeleti előterét (is) meghatározza: az oguz törökök. (szeldzsuk törökök, mai értelmezésben itt azeriek vagy azerbajdzsániak) Érkezésük és hatalmuk kiterjesztése a XI. század elején megtörtént. Tulajdonképpen a kor két meghatározó alaptényezője, a nép és a vallás ekkor már adott volt úgy, hogy lényegileg ezek nem változtak a mai Azerbajdzsánhoz képest, egy dolgot leszámítva: az 1500-as évek közepén ugyanis, a nép körében addig elterjedt iszlám szunnita ágát iráni hatásra egyre inkább annak síita ága váltotta fel. Így alakult ki az országra ma is jellemző kép, hiszen a 8 millió lakosú Azerbajdzsán lakosságának hozzávetőlegesen 85-85 százaléka azeri (török) és síita muszlim. Persze ez nem jelenti automatikusan azt, hogy minden azeri egyben síita is, hiszen az országban éppúgy élnek még oroszok, örmények, törökök, mint ahogy szunniták, katolikusok, örmény keresztények is.

Külön érdekesség, hogy a legtöbb azeri nem Azerbajdzsánban él, hanem az országtól délre fekvő Irán északnyugati részén. Lélekszámuk itt eléri a 20 milliót, tehát az azeri nép többsége kisebbségben él, hiszen Irán teljes lakosságának „csak” ¼-ét teszik ki. Például köztudott, hogy Irán legfelsőbb vezetője, Ali Khamenei azeri származású. De a hatalmas iráni főváros, Teherán azeri származású lakosságát is már több milliósra becsülik.

Azerbajdzsánban a perzsa hatásnál talán csak az orosz befolyás a nagyobb. Vagyis, hogy jelenleg mekkora, azt nehéz megmondani, az viszont biztos, hogy a „Nagy medve vadászterületéhez” tartozott Azerbajdzsán szinte végig a XIX. században és a XX. század nagy részében. Ennek „leghallhatóbb” jele, hogy annak ellenére, hogy Azerbajdzsán hivatalos nyelve az azeri török, mégis mindenki tud oroszul. Sőt! Az úgynevezett azerbajdzsáni elit igazából csak oroszul beszél. (Semmi sem tűnik el, csak átalakul… Mondhatnánk.)

Egy muzulmán országról van szó, mégis mindez a hétköznapi életben nem nagyon érződik: se az emberek öltözködésén, se a szokásain, se a törvénykezésben, stb. Főleg a városokban a fiatalok többsége és az „újgazdagok” a nyugatot próbálják majmolni, amit ha hozzáadunk az eléggé jellegzetes, szovjet „hatásra” megépített szocreál típusú épületek gyakori látványához, akkor a kép eléggé semmitmondó. Véleményem szerint az egyik legnagyobb ízlésficam akkor alakul ki, amikor egy évszázadok óta keleti hatások alatt álló ország lakosai hirtelen – értsd: egyik napról a másikra – a nyugati életformát próbálják magukra erőltetni. Ennek csakis egy „torzszülemény” lehet az eredménye, ugyanis nincs meg a szerves átmenet. Persze, ez Magyarországon is gyakori tünet, úgyhogy csak emiatt senki ne menjen el Azerbajdzsánba.

Ami Azerbajdzsánt és Európát ezen kívül még „összeköti” (vagy össze fogja kötni?): az ország hatalmas olaj- és földgáztartaléka. (mindkettő vonatkozásában az első 20 között van a világon) Emiatt az ország stratégiai fontosságú Európa számára, Azerbajdzsán pedig köszöni szépen és él is azzal a bevételi lehetőséggel, ami ebből kínálkozik számára. A szárazföldi olajtartalékok már kimerültek, most a Kaszpi-tenger alatti készleteket hozzák felszínre, és beindulni látszik a földgáz exportálása is, amely még nagyobb üzlettel kecsegtet az ország számára, mint az olaj. Gőzerővel épülnek a gázvezetékek Európa felé és a Kaszpi-tenger keleti partja felől. Tehát egyelőre az ország bevételeivel nincs probléma, de kérdés, hogy mi lesz évek-évtizedek múlva. Kockázatos dolog a nyugati felpörgetett fogyasztói életstílust követni akkor, amikor a gazdaság csak egy lábon áll. (főleg ha az a „láb” egyszer csak „elfogy”)

Az ország különlegességei szinte kimeríthetetlenek. Ezek nem kimondottan látványban vagy látványosságban jelentkeznek, bár azok sem elhanyagolhatóak, hanem az ország „helyzetéből adódnak”. Közéjük tartozik Hegyi Karabah Autonóm Terület, amely Azerbajdzsán nyugati részén helyezkedik el, és amelyet már csak örmények laknak és az örmény katonaság is tartja megszállva az 1980-as évek vége óta. Emiatt az azeri-örmény határ lényegében nem működik, az állandó katonai ellenőrzés viszont igen. (A probléma kifejtése messzire vezetne és részletezése nem célja ennek az írásnak)

A területi sajátosságok sora ezzel még nem teljes, ugyanis van Azerbajdzsánnak egy olyan része, amelyet minden oldalról más ország – északról Örményország, délről Irán – határol. Ez Nahicseván exklávé. Úgy alakult ki, hogy 1921-ben – még, vagyis inkább már a szovjet időszakban – egy megyényi terület Örményországhoz került, elvágva ezzel egymástól a két országrészt. Így ma Nahicseván inkább Irán felől vagy légi úton érhető el.

Egy másik érdekesség, ami szintén szokatlannak nevezhető, hogy a több mint 2 millió lakosú főváros, Baku az országnak a keleti legszélén helyezkedik el. Ehhez jön még, – csakhogy ne legyen sablonszerű – hogy a város a Kaszpi-tengerbe benyúló Apseron-félszigetet foglalja el, 30 méterrel a tengerszint alatt! (de nem kell holland megoldásokra gondolni, mert a Kaszpi-tenger „önálló” tenger, nincs összeköttetésben a világóceánnal, emiatt vízszintjük sem azonos)

A magyar-azeri gazdasági együttműködések fejlődőben vannak, kulturális téren pedig hagyományosan szorosnak mondhatók a kapcsolatok. Ezt mutatja, hogy Azerbajdzsán nagyköveti szinten képviselteti magát Magyarországon. (a 28 világban működő nagykövetsége közül a magyarországi az egyik)

Az azerbajdzsáni emberek nyitottak, vendégszeretőek és ahogy az országuk, úgy ők sem hétköznapiak. De ennek gyakorlati megismerését mindenki saját döntésére bízom. Jó utat!

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.