Egymásra hangolva – avagy öt szeretetnyelv a házasságban Gary Chapmantől;Te beszéled a párod szeretetnyelvét?

Stanczik Edina - 2009. március 6.

egymasrahangolva1Hányszor éreztük azt, hogy párunkkal mindketten ugyanazt szeretnénk, de valahogy mégsem jön össze, mégsem úgy működik az egész, ahogyan kéne. Mert hiába ugyanaz a cél, a célhoz vezető út többféle lehet.

Férfi és nő hogyan is érthetnék meg egymást? Mindegyik mást akar… a férfi a nőt, a nő férfit… – mondta már Karinthy is. És valóban – a férfi és női gondolkodás alapvetően különbözik, ez már-már közhely. Hiába fordulunk párunkkal mindketten nyitottan egy probléma megoldása felé, ha nem egy nyelvet beszélünk, csak elbeszélünk egymás mellett. És mi is ez a nyelv? A szeretetnyelvünk. Ami minden embernek más és más. Mindenki különbözőképpen fejezi ki a másik iránti érzéseit, saját gondolatait, érzelmeit. És a partnerünk is másképp érzékeli a mi jelzéseinket; saját nyelvére fordítja, saját nézőpontjából értelmezi a jeleket. Ebből bizony néha akadnak félreértések.

A kommunikáció alapvető fontosságú egy kapcsolatban, ezért érdemes odafigyelni arra, hogy valóban azt jelezzük és olyan módon, amit szeretnénk és amit párunk úgy is fog értelmezni, ahogy azt szánjuk. Ki ne hallott volna már olyat barátnőjétől, hogy: „én mindent megteszek érte, főzök, mosok, gyereket nevelek, neki meg csak az tűnik fel, ha este nincs szex”. Ez a férj nem feltétlenül egy lusta, léhűtő alak, csak valószínűleg, nem a háztartásban végzett munkával fejezi ki a szeretetét. Normális esetben egy nő – főleg egy anya – gondoskodik, hiszen ez a feladata, ez van az ösztöneibe kódolva. A férfi pedig megteremti a családja számára az anyagi biztonságot. Ha ez a férfi nem segít a házimunkában, de például néhanapján elviszi a feleségét szórakozni, vagy kedveskedik neki valami aprósággal, esetleg észreveszi az új ruháját, vagy frizuráját, akkor nincsen semmi probléma. A helyzet csak annyi, hogy más szeretetnyelvet beszél, mint a párja.

Az öt alapvető szeretet nyelv a következő. Az elismerő szavak, az együtt töltött minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek és a testi érintés.

Elismerő szavakra a legtöbb nő vágyik; „drágám, milyen csinos vagy ma, vagy milyen jól esett, hogy a múltkor a haverommal – akit utálsz – váltottál pár szót. A minőségi együtt töltött idő már nem olyan nyilvánvaló nyelv, mint az elismerő szavak. Sokunk vágyik arra, hogy párjával egy hosszú hétköznap után leüljenek este és elmeséljék egymásnak, mi történt velük aznap, milyen problémákat kellett megoldaniuk. Sokszor a másik hallgatása, figyelme ér a legtöbbet. A minőségileg együtt töltött idő nem csak beszélgetés lehet, hanem bármilyen közös program, egy kirándulás, egy mozi, vagy akármilyen tartalmas együttes időtöltés, ami nem keverendő össze az esti szótlan TV-bámulással. Az ajándékozás többnyire a férfiak kifejező eszköze. Egy szál vörös rózsa, egy ékszer, jó esetben a figyelmesség apró jele, ám könnyen a lelkiismeret-furdalás vészjósló jelévé válhat, ha csak akkor fordul elő, amikor párunk valami rossz fát tett a tűzre. Így sajnos nem ér semmit… Ki ne gondolt volna már arra, amikor kedvese beállított valami aprósággal, hogy „Uramisten! Már megint mit csinált?”

A szívességek mindkét félnek jól esnek, elég egyértelműek, így a másik könnyen észreveszi, értékeli. Például a férfi azt mondja a nőnek: Édesem, tudom, hogy utálsz porszívózni, ma megcsinálom én. Sajnos, ilyet ritkán mond egy férfi, de elő lehet belőle csalogatni ehhez hasonló mondatot, mondjuk úgy, hogy azt mondjuk: Tudom, utálod lemosni a kocsid, én szívesen lemosom, ha te meg addig kiporszívózol. Soha ne felejtsük el, egy párkapcsolat mindig adok-kapok játék!

A testi érintés nem tévesztendő össze a szexszel. Természetesen az is ide tartozik, de elsősorban az apró hétköznapi érintésekről van szó. Teszünk-veszünk a konyhában és közben a párunk, ahogy elmegy mellettünk, finoman megsimogatja az arcunkat, s már megy is tovább. Persze a férfiak a szexet részesítik előnyben, ezen nem kell megsértődnünk, ők nehezebben fejezik ki magukat szóban. Viszont az érem másik oldala, hogy ha elmarad egyszer-kétszer az esti szeretkezés, mert holtfáradtan dőlünk be az ágyba, hajlamosak azt gondolni, hogy már nem szeretjük őket. Nekik is megerősítésekre van szükségük a saját nyelvükön.

Amíg friss egy kapcsolat – tudjuk jól -, jótékonyan elfed mindent az újdonság varázsa, alig vannak konfliktusok. A problémák mindig a monoton szürke hétköznapokban jelentkeznek. Egy párkapcsolatban ez jelenti az igazi kihívást, a sokasodó gondok teszik próbára a szeretetet. Ilyenkor gyakran párunk legkisebb hibája is óriásra nőhet a szemünkben. Ekkor kell megvizsgálnunk saját igényeinket, hogy mit várunk el a másiktól és mi mit tudunk/vagyunk hajlandóak megtenni a másikért. Ha saját igényeinket sikerült meghatározni – sokszor ez a legnehezebb feladat – már meg tudjuk határozni szeretetnyelvünket is. Utána kezdhetjük vizsgálgatni párunkat, hogy ő milyen nyelven beszél. És figyeljük csak meg, többet érünk vele, ha teszünk pár kedves, a másiknak jól eső gesztust, mintha állandóan korholjuk a hibáiért. Ha azt látja, mi is változtattunk a hozzáállásunkon, automatikusan ő is változni fog anélkül, hogy az egészet túlbeszélnénk.

Kapcsolatainkon belül foglalkoznunk kell a kifejezésbeli, kommunikációs zárlatokkal, nem tehetünk úgy, mintha a kapcsolatnak e nélkül is működnie kéne. Sajnos, semmi nem megy magától, mint minden másba, ebbe is energiát kell fektetni, ami viszont később megtérül…

A könyv olyan dolgokról beszél, amit mindannyian ismerünk, csak nem akarunk róla tudomást venni, vagy nem gyakoroljuk. A könyvet azoknak ajánlom, akiknek van bátorságuk elemezni kapcsolataikat.

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.