Tél a sarkkörön túl

Herpai Laszlo - 2009. január 2.

sarkkor-3A Föld legérintetlenebb területei közé tartoznak azok, amelyek a sarkkörön túl fekszenek. Ezek kis része lakott, nagy része lakatlan. Ez elsősorban nem a nagy hideg miatt van – hiszen jóval délebbre is vannak hosszú ideig nagyon hideg területek, mégis viszonylag sűrűn lakottak – hanem a hosszú sötétség a legfőbb oka.

Szinte elképzelhetetlennek tűnik: hogyan lehet akár csak pár napnál hosszabb ideig természetes fény (Nap) nélkül meglenni? Pedig sok-sok ezren élnek így az Északi sarkkörön túl, méghozzá többségük nemcsak pár napig, hanem hosszú hetekig „sötéten látja a világot”.

A földrajzilag pontosan a sarkkörön élők (például Jokkmokk-ban/Svédország vagy Melfjorden-ben/Norvégia) minden év december 22.-én, déltájban azt látják, hogy a déli horizonton előbukkan a Nap „teteje”, majd anélkül, hogy felkelne, el is tűnik. Ha ugyanezekben a percekben csak pár kilométerrel északabbra állunk, akkor már a Nap teteje sem látszódik, csak dél felől néhány percig világosabb lesz az ég alja úgy, mintha „a hajnal hasadna”, majd újra teljes lesz a sötét. Ha ettől a helytől pár kilométerrel még északabbra állunk, akkor még ez a „világosodás” sem látható. Ezen a ponton és ezen az egy napon teljes a sötétség.

Ha a sarkkörtől alig 20 kilométerrel vagyunk északra, akkor már nem csak egy-, hanem két napon át van teljes sötétség. Ha ez a távolság már 40 kilométer, akkor december 22-i középponttal 3 napon át van teljes sötétség, és ez így növekszik egészen az Északi sarkig, ahol már fél évig van „éjszaka”. (és fél évig „nappal”)

A Föld legészakibb, állandó lakosokkal rendelkező települése a Kanadához tartozó Ellesmere-sziget északi végében fekszik. ( északi szélesség 83. fok) Vagy egy átlagos méretű család lakhatja vagy minden kontinensről a legjobb „sötétségtűrők” verődtek itt össze, ugyanis az Alert nevű település állandó lakosainak száma kereken 5 fő.

Micsoda „temetői” az a hangulat, amikor október közepén „utoljára” látják a Napot, és micsoda ünnep, amikor február végén „először” megjelenik a déli horizonton. A kettő között pedig várja őket a közel 5 hónapos és mínusz 40 fokos sötét időtlenség.

Ki az, aki képes vállalni ezt a hosszú sötétséget? És ha már egyszer odaszületett, miért nem költözik délebbre? Mi az, ami minden kietlenség, sötét és hideg ellenére mégis ott tartja Alert-, de akár minden északi sarkkörön túl lakót? Micsoda kitartás és türelem szükséges a sötétben élni! Normálisan nem is sokan bírják ki, úgy gondolom.

Ahol minden nap felkel és lemegy a Nap, ott szinte észre sem veszik ennek állandó körforgását. Természetes. De akik hónapokig nem látják, azok számára a Nap több, mint az élet ritmusadója vagy a melegség forrása. Talán ők „újjá is születnek” minden tél végén, amikor minden év szokásos pillanatában összegyűlnek, hogy hosszú idő után újra megpillanthassák és üdvözölhessék a Napot.

Kitartás sarkkörön túliak: már túl vagytok az idei sötétség felén!

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.