Angyalaink – Kisgyermek

Sajo Annamaria - 2009. január 22.

kisgyermek„Piszijnem kejj!”- mondja combot bökdösve Háromésfélév. Hogyne kéne, megittunk két deci meggyszörpöt… illetve nem, csak felet ittunk meg, mert a többivel „Leittam madam meddlével!”- közöltük kihúzott felsőtesttel, diadalittas mosollyal. Úgyhogy most pólót mosunk és pisilünk, gyereket fogva, mert a hatalmas csészén nem sikerülne máshogy.

„Mosoly, ami fontosabb, mint más,
Öröm, mit másban nem találsz.
Fiatal a szíve,
Mégis mennyi szépet hord.”

(Szekeres Adrienn: Kicsi szív)

Örök kíváncsiság

A távolból hívogató folyékony szappan- adagoló persze nagyon érdekes, hirtelen a WC- papírról is megfeledkeznénk, hogy letolt nadrágunkba gabalyodva bukdácsoljunk kipróbálására. De arról nem feledkezhetünk meg! „Nézd, tudom mejje kejj kitöjölni!”– újságolja is büszkén ismeretét Háromésfélév, a nagy magaslatról lekászálódva.

Az addigi nagy kihívás ugyanis rögtön elavul, ha új dolgot próbálhatunk ki. Szigorúan rózsaszín, csipkés bugyogó felhúzva, idegesítő, külső kéz által beigazgatva, be ne csípődjön. Nadrág felrángatva, kisimítva és irány a szappannyomóval felszerelt mosdókagyló! „Hm, méd edszej!” – ez a mondat pontosan tízszer hangzik el. Nagy határfeszegetők vagyunk ám! Nagy feladat Rációnak, hogy meggyőzze Anyai Ösztönt: jó, hogy érdeklődő a gyerek, de, ha nincs egészséges keret, erőltetett korlát lesz a vége. Így jobb idejében megájjt inteni.

”Látod Kicsim, így jön ki a szappan, amivel tisztára mossuk a kezedet. Tartsd ide gyorsan, megengedjük a vizet”– mondja idegesítő kéz tulajdonosa, aki most mégis jól jön. Egyrészt, mert a nagy elszántság ellenére azért belátjuk, egyedül nem érjük fel a csapot. Másrészt, mert valakinek el kell magyaráznia az egyre csúnyábban néző takarítónőnek, hogy a gyerek 1: nem szemetel, csak próbálgatja a papírtörlő- tépőt, 2: nem pocsékol, csak tetszik neki a nyomásra kezébe folyó krémes kékség… Ja, hogy akkor miért a mosdó szélére megy?

Mert Háromésfélév ilyenkor eszmél a világra, kíváncsiságát pedig ki kell elégíteni. Véletlenül sem tudatatlan, csak sok az új ismeret, amiket össze kell hangolni. Így válnak biztonságos, alapvető, spontán reflexszekké, hogy a kis felfedező új kihívásokra figyelhessen, új magaslatokat hódíthasson meg, megszokott ismeretei segítségével. Állandó kísérőkkel, természetesen.

Fétis

Mert fétis, az kell. Valami, amit mindenhova magunkkal viszünk, mindenhol magunkhoz szorítunk. Maci, kacsa, pokróc, baba, kinek mi. Felnőttnek (?) speciel a telefonja volt az.
– Eszt méjt hojdod?
– Azért, mert fontos nekem.
– Méjt?
– a soha meg nem unható, sztenderd kérdés.
– Azért, mert ezzel érem el a szeretteimet, a munkámat.
– Méjt kejj őket eléjni?
– Azért, mert ezek a dolgok biztonságot adnak nekem.
– Mi az a bisztonszág?

Minden gyermekkel folytatott beszélgetés eljut arra a pontra, hogy fontos fogalmat kell megismertetnünk vele. Kólásüvegtől a családi étkezés fontosságáig, doboztól az otthon formájáig… nincs egyetlen, egyszerű dolog.

– Az az érzés, ami nélkül nem érzed jól magad most, és nincs támogatásod a holnaphoz.
– Mi az a támogatász?
– Mikor apa felemel, hogy elérd a kilincset. Mikor anya kimossa a kedvenc szoknyádat, hogy a legjobban érezhesd magadat. Mikor a testvéred megfogja a kezedet.
– Méjt kejj támodatni?
– Azért, hogy egyedül is lépkedhess, de tudd, bármikor kinyújthatod a kezedet, mert van melletted, mögötted valaki, aki megfogja… hogy biztonságban érezd magad.

Háromésfélév pedig lenéz kis fétisére, erősen magához szorítja és tudja: biztonságban van. Felnőtt pedig lenéz a gyermekre és úgy érzi: menten elolvad. Mindjárt agyba- főbe puszilgatja, nem törődve következetességgel, partneri viszonnyal. Anyai ösztön, kényeztetési vágy előtört, szemek nedvesednek, amint meglátják az angyalian ártatlan tekintetet, a kiguvvadt szemeket, a puha plüsst… de hoppá, mi van ott a cseresznyés ajkak gödrében? Csak nem egy ravasz mosoly? Háromésfélév új kihíváson töri a fejét. Egyenesen a radiátor belsejébe igyekezve…

Legközelebb:

Angyalaink II.- Tömör igazság

„A tömör igazságok másik oka, hogy nincs tapasztalat, kifejlesztett kontroll, ami megértetné, hogy a bácsi szokott fürdeni, csak nyáron kicsit izzad. Hogy szereti a kekszet, csak most nincs kedve beszélgetni. Hogy Felnőtt nem színezte be a kezét, csak szereti a piros lakkot… igen, le is lehet mosni… igen, akkor más színű lesz… olyan, amilyen a Felnőttnek tetszik.”

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.