Ilyen a boksz – interjú Kátai Istvánnal

Danyi Krisztina - 2008. március 1.

a-negynegyed-lerombolja-a-falakat.jpgBevetés címmel az LGT „Loksi” című duplaalbuma kapta a főszerepet a Jászai Mari Színház és a Honvéd Színház legújabb közös produkciójában. A társulat egy „szabálytalan musicalben” prezentálja nekünk az örökzöldeket. A municio.hu-nak az egyik főszereplővel, Kátai Istvánnal sikerült interjút készíteni.

municio.hu: Ha jól tudom az alkotás egyik ötletgazdája vagy. Pontosan hogy indult a projekt?

KI: Mi tulajdonképpen egy kamaraszínházat viszünk tizenkét emberrel, és ennek az előadásnak a története úgy kezdődött, hogy tavaly márciusban érkezett egy kérés a művészeti management részéről, pontosabban a Hollerung Gábortól, aki a Honvéd Együttes Művészeti részlegét vezeti, hogy készítsünk el egy olyan nagyobb szabású produkciót, amit be lehet mutatni…teszem azt, akár ötszáz ember előtt. Abban rögtön megegyeztünk, hogy valami zenés dolog legyen. Elkezdtem gondolkodni, hogy annak végül is semmi értelme, hogy például a Macskákat, vagy a Hairt, vagy bármely más, „igazi” musicalt elővegyünk, mert ugye ezeket nagyon jól és profi módon csinálják a Madách színházban, az Operett színházban. Nekünk sem pénzünk, sem rendes hátterünk nem lenne arra, hogy egy ilyen nagyobb produkciót kiállítsunk.

municio.hu: Kaptál esetleg valakitől, vagy valamiből inspirációt?

KI: Elmentem Novák Péterhez, és mondtam neki, hogy „Figyelj, valamit a rockzene környékéről kellene összeszedni ehhez az új darabhoz, és szerintem lehetne ez a zene az LGT.” Utána elbeszélgettünk még a dologról, és a Péter mondta, hogy szerinte is nagyon jó lenne az LGT. Először kilyukadtunk a „30 éves vagyok” c. darabnál. Ezt nagyon rég mutatták be, nem is ment annyira, mert a „Képzelt Riport” árnyékába került. Viszont elolvasva rájöttünk, hogy nem ez az, amit keresünk. Végül megérkeztünk ahhoz az ötlethez, hogy akkor legyen a „Loksi” album anyaga az alap, és arra írassunk szöveget.

municio.hu: A szövegíró ugyanaz a Horváth Péter, aki a Padlást is jegyezte. Tudatos választás volt ez részetekről?

KI: Úgy mondanám, félig volt tudatos. Hirtelen kellett írót találnunk, mert időközben persze tárgyaltunk írókkal, de nem vállalták. Tudatosság annyi volt benne, hogy mivel Horváth Péter már dolgozott Presser Gáborral, rögtönzött ötletként jónak tűnt őt választani. Úgy gondoltuk, hogy az LGT biztos jóban van vele, ha ilyen jól tudtak együtt dolgozni, ezért tűnt kézenfekvőnek őt felhívni.

municio.hu: Csak a Loksi dalai szerepelnek a darabban?

KI: Nagyon kevés dal van, ami nem erről a lemezről került a műbe, tehát az alapötlet, hogy a történet gerincét a Loksi képezze, végig megmaradt és érvényesült. Kiderült, hogy a rendezőnek, Telihay Péternek is ez a kedvenc LGT lemeze, ezért ő is támogatta a kiválasztott dalokat. Horváth Péter elkezdte írni, és végül is a második verzió, amit a rendezővel közösen álmodtak meg, kerül színpadra. Egyébként Horváth Péternek volt egy nagyon jó mondata, miszerint azért nehéz egy kicsit a dolga, mert annyira érzékenyek ezek a Presser szövegek, hogy neki tulajdonképpen a „gombhoz kell kabátot” készítenie.

municio.hu: Ezek szerint nem csupán illusztrációs célt szolgálnak a zenei betétek, hanem a szövegezés és dalok organikusan összefüggenek.

KI: Igen, a dalok köré van építve a történet, ezért sem akarták sokan elvállalni. Becsületére válik Horváth Péternek, hogy egy ilyen kerek és érdekes sztorit tudott kihozni a lemezből.

municio.hu: A Local Global Time honnan jön?

KI: Ez is Horváth Péter fejéből pattant ki, a szabálytalan musical koncepcióhoz tartozik. Már ez is sugallja, hogy a néző nem egy klasszikus felépítésű musicalt lát, ha eljön megnézni az előadást.

municio.hu: Milyen eszközökkel éltetek, hogy ezt a kötöttségek nélküli, szokatlan irányt valósítsátok meg a darabban?

KI: Nos, a szokásos musical-dramaturgia, ha nagyon leegyszerűsítjük, abból áll, hogy a jelenetek felfutnak a dalokra. Ez alatt azt értem, hogy amikor már nem tudunk beszélni, dalra fakadunk, és bánatunkat dalban mondjuk el -csak hogy a Királytól idézzek. (nevet) A Bevetésben a dalokat megtördelték, a szöveg szerves részévé tették, mintegy párbeszéddé alakították. Erre jó példa a Hangolj rám c. dal, amit hárman énekelünk.

municio.hu: Kamaraszínészként mennyire volt nehéz feladat egy zenés produkció? Gondolom volt zenei felkészítés.

KI: Volt alkalmam dolgozni az Operettben, és ott sok mindent megtanulhattam. Mivel ott minden nap az éneklés van központban, ez nem okoz problémát. Nekünk „prózai” színészeknek csak alkalmanként kell ilyesmire készülnünk, de úgy vélem, hogy megálljuk a helyünket. Plusz felkészítésre talán azért volt szükség, h. mindenki bele tudjon helyezkedni abba a ritmusba, ami a „rock and roll”-hoz kell. Azt is érzem, hogy a társulat életében ez egy fontos dolog volt, mármint, hogy valami szokatlant csináltunk.

municio.hu: Fejlődésként éltétek meg?

KI: Inkább „kipróbálása” a másságnak.

municio.hu: Azt elmondtad, hogy a dalok jelentése nem változott az új koncepcióban. Változott-e a zene mégis, valamely más minőségében?

KI: Igen, szerintem kifejezésmódjukban alakultak át egy kicsit a nóták, mert arra törekedtünk, hogy érthető legyen ez a dúsgazdag jelentéstartalmú szöveg – nem mintha Presseréknél érthetetlen volna, viszont kevesen ülnek le úgy meghallgatni egy lemezt, hogy „na most akkor minden sorát kielemzem, mondatról mondatra, stb.„. Annyiban lett más tehát a zene, hogy nem az eredeti előadásmód valósul meg, hanem belehelyezkedve egy szituációs keretbe, végső soron többlettartalommal telítve kapja a hallgató, a néző. Ezek a dalok egyébként már alapjukban olyanok, hogy sok mindent lehet mögéjük gondolni.

municio.hu: Bár csak egy kis részletet sikerült látnom a próbából, nekem nagyon vegyes képet mutatott a darab. Úgy értem, bejátszott Madách falansztere, Orwell 1984-e, a régi rendszer kritikája, aztán ott van az a Zabriskie Point-os jelenet is…

KI: Igen, ez nagyon jó, hogy ezeket belelátod, mert ez lenne a fontos. Az volt a cél, hogy ezek képzetek megjelenjenek és értsük azt, hogy miről volt itt szó. Gondolkodásra, agymunkára is akartuk késztetni a nézőket, hogy figyeljen, nehogy lemaradjon egy esetleg fontos mondatról, és aztán már csak „ússzon az egésszel”. Azért is fontos a figyelem, mert a történet is eleve szabdalt, mozaikszerű, és csak a végén érnek össze a dolgok. Bár nem akarom lelőni a poént, a Primadonna vonalat érdemes figyelemmel kísérni, mert egy igazán érdekes és kuriózumokkal telitűzdelt ív végén kiderül hogy ő tulajdonképpen kicsoda.

municio.hu: A plakátok az ősbemutató időpontjaként február 29-ét tüntetik fel, de már volt két előadás Tatabányán. Milyen volt a közönség reakciója?

KI: Én csak a barátaim véleményét tudom elmondani, akik szerint „nagyon színes, megmunkált, és csak így tovább!”, de általában tetszett az embereknek. Annyit még hozzátennék, hogy hallottam többektől, hogy a nézőket megosztja, mivel nem azt kapják, amit várnak. Ez egy „szabálytalan musical”…

Nem kell flitteres ruhákra és eszméletlen szólókra készülni, mert akkor csak csalódás lesz a vége. Maga a rock sem ez. Itt a lényeg azon van, hogy azt a keménységet akarjuk sugározni, ami ezt a zenét, és azt a periódust is jellemzi, amelyben a dalok születtek. Magam már csak nagyon keveset éltem a régi rendszerben, de a rendező, koreográfus, s akik tulajdonképpen az egészet színpadra vitték, nagyon is benne éltek. Ez érződik az egész előadáson, szerintem nagyon hitelesen ábrázolják az elmúlt korszakot.

municio.hu: Mit gondolsz, az a cél, hogy ti gondolkodásra akarjátok késztetni az embereket, átadni a dalok jelentését és a „rock and roll” életérzést, mennyire valósul meg? Végső soron „a rendszer” életérzését átadni és megjeleníteni ezt a furcsa képzelt valóságot nem egyszerű feladat. Szerinted mennyire fogja a közönség befogadni?

KI: Én, aki fent a színpadon játszom, úgy érzem, hogy ez egy nagyon is befogadható előadás.
Ezek a gyönyörűséges dalok mindig is érvényesek lesznek, akárhol vagyunk, akármikor élünk. Ha csak annyit elérünk, hogy ezeket a dalokat élvezettel hallgatják, már az is jó. Nekem egyébként nagyon nagy mániám az LGT, Erdélyben születtem, ott tiltott volt ez a zene és jó érzés most azokra a napokra visszagondolni, amikor zárt közösségekben hallgattuk az LGT nótákat. Lázadtunk, mert ez kétségtelenül lázadó zene volt.

municio.hu: Ezek szerint annak, aki az LGT fénykorában volt fiatal, már csak azért is érdemes elmenni az előadásra, mert nosztalgiázhat?

KI: Pontosan! Ha eljön nosztalgiából, akkor biztosan jól fogja magát érezni, arról nem szólva hogy kap hozzá még pluszt. Úgy hallgat meg LGT dalokat, hogy nem koncerten, nem rádióban, és nem CD-ről teszi, hanem egy történettel együtt élő lemezként fogja megtapasztalni. Annak semmi értelme sem lenne, hogy egy az egyben meghallgassa színházban a lemezt. Ezzel a köré-kerekített kis színházzal viszont garantáltan bebizonyítjuk, hogy a nosztalgikus dalok, túlemelve önmagukon mennyire aktuális jelentést és üzenetet hordoznak a mai embernek. Szóval nagyon nagy szeretettel várunk mindenkit az előadásra.

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.