MoNOporno – alternatív pornó az RS9-ben

Csoke Katalin - 2009. február 1.

monoporno1MoNOporno, avagy Julie – azaz szexuális felindulásból elkövetett zenés kettősgyilkosság, egy felvonásban. Az alternatív színmű eredetét August Strindberg Julie kisasszony című drámája, a zenét az Anna & The Barbies nevű formáció szolgáltatja.

RS9: a helyszín Budapest belvárosának egyik underground pinceszínháza – csekély marketinggel. Talán nincs is rá szükség: az alig néhány tucat ember befogadására alkalmas termekbe úgysem férnének el többen. Ez azonban korántsem megy az előadás rovására. A színészek anélkül játszanak mély átéléssel, lelkesedéssel, hogy hatalmas tapsvihart kapnának. Ismét bebizonyosodik ama sokat hangoztatott, ám többek által mégis nehezen hihető tény, miszerint a szerény körülmények ellenére is meg lehet találni azokat a technikai lehetőségeket, amelyeken keresztül nagyszínházi performance-okkal azonos mélységű hatást képesek kiváltani a nagyérdeműből.

Az RS9-ben azonban helyet kapnak olyan művek is, amelyek – meglehetősen provokatív témájuk miatt – nem szívesen látott darabnak számítanak a klasszikus színházi repertoárban. Ez történik a MoNOporno esetében is. Julie, egy pénzes amerikai gengszter lánya, egy nevadai porfészekben, Alamo-ban tengeti mindennapjait. Apja a helyi kocsmát üzemelteti, ahol Julie unalmában minden este leissza magát, majd a környék férfitagjaival tölti idejét. A nagyvárosi élethez szokott, szexuálisan túlfűtött lány következő célpontja a nyomornegyedből jött Jean, apjának jobbkeze. Ő az egyetlen, aki nem hajlandó behódolni a lánynak. És elkezdődik a harc – párbaj férfi és nő között a tikkasztó sivatagi kisvárosban, a semmi közepén. Az éjszaka múlik, a pia fogy, Julie és Jean pedig egyre (élet)veszélyesebb játékba kezdenek, melyből csak egyikőjük kerülhet ki győztesen.

A rendezést a debütáns Suda Balázs Róbert jegyzi, aki az eredeti drámát hiteles, szabatos és életszerű stílusban írta színpadra. Julie szerepében a – többek között – Balkan Fanatik nevű formációból ismert Pásztor Anna, Jean szerepében Galambos Attila jeleskedik, Jean barátnőjét, Chris-t Jezsó Krisztina formálja meg – hibátlanul. A zenét az Anna & The Barbies nevű underground zenekar állja (szintén Pásztor Annával), akiknek dalaik nemcsak szövegileg, de narratológiailag is remekül illenek a drámához. A zenés darabok legtöbbjénél ugyanis a cselekményt rendszeresen megszakító dalbetétek a történet folytonosságát szakítják meg, vagyis a nézőt alkalmasint kizökkentik a cselekményből.

Nem így a MoNOporno esetén: az egyfelvonásos sztori rövidebb jeleneteit, dialógusait, szereplőcseréit kiválóan kötik össze a történethez mind szövegileg, mind hangulatilag teljesen odavágó dalai. Az alig néhány négyzetméter területű színpadon a díszletek hiányát pedig ellensúlyozza a világosítással való játék. A színfalak mögött helyet foglaló gitáros a dalbetétek alatt hátulról van megvilágítva olyanképpen, hogy csupán a sziluettje legyen látható. Ezt kiegészítendő, a háttérre rövid mozgóképeket, klipeket vetítenek, megteremtve ezáltal nemcsak a mozihatást, hanem azt az erőteljes, feszült légkört is, amelyet éppen a szavak képtelenek elmondani.

Kis költségvetés, rengeteg kreativitás, szenvedélyes színészi játék, erős atmoszférateremtés, és sok érzés – mindez megtalálható a színpadra írt egyórás Strindberg darabban. A hatás nemcsak hogy nem marad el, de sokkal tovább megmarad, mint ameddig a pincéből a föld színére érünk.

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.