Édeskevés – „Who the f*ck is Spiegelmann Laura?”

Palagyi Ildiko Brigitta - 2009. február 15.

spiegelmann-1Ezt a kérdést tette fel tavaly júniusban a judapest.org, és ezt teszem fel ma én is, hiszen némi túlzással ugyan, de nyugodt szívvel elmondhatom, hogy a fenti álnevet használó szerző kilétét találgatja egy jó ideje a hazai irodalmi élet apraja és nagyja.

Véleményem szerint kicsit már megcsappant az érdeklődés, sőt néha kifejezetten unalmasnak találom a fenntartására tett kísérleteket (lásd A nők a férfi (B)irodalomban elnevezésű rendezvény a Petőfi Irodalmi Múzeumban, vagy a litera.hu elő-szilveszteri bulija, aki ott volt, annak nem kell magyaráznom miért), de hogy mindenki végérvényesen képbe kerüljön a témában, szeretnék néhány szót ejteni a titokzatos regényíróról.

Kiindulási pontunk legyen talán az, hogy senki nem tudja kit rejt e név: Spiegelmann Laura. Ezt kicsit nehezemre esik elhinni, pláne, hogy a Magvető Kiadónál jelent meg a regény, de tegyük fel nagyon naív vagyok. Címe: Édeskevés. A könyv alapjául szolgáló szövegek először blogbejegyzésként láttak napvilágot, illetve olvasót, majd néhány folyóiratban való publikálás után, alig egy év alatt, 2008 szeptemberében kiadásra is került. Elindult a legendagyártás, és a találgatás fokozódott. Vajon Garaczi László írta, esetleg a feleségével együtt hozták össze? Férfi, vagy nő a szerző? Garaczi tagad, és én hiszek neki is, mondtam már, nagyon naív vagyok, de azért is mert hozzá képest elég gyengécskének tartom az iromány. Bán Zoltán András úgy gondolja a seggbekúrós részt nem írhatta férfi, Kiss Noémi úgy vélekedik, hogy a nimfomán hülye picsa vagyok mondatot nem írhatta nő. Amennyiben a milyen nemű? kérdésen felülemelkedünk, feltétlenül le kell szögezni, hogy a szerző íráshoz való hozzáértését nem lehet megkérdőjelezni. Az álnéven való megjelenés sem új a nap alatt, van aki Csokonai Lili, és Sárbogárdi Jolán soraiba helyezi Spiegelmannt.

No de a hogyan keltsük fel az érdeklődést egy könyv iránt 1. lecke után szeretnék egy-két személyes észrevételt is megosztani az erre járókkal, majd mindenkit arra buzdítani, hogy 1. olvasson sok-sok kortárs irodalmat, 2. a cikkben tárgyalt regényt is, ártani nem fog senkinek, remélhetőleg.

Először a szöveggel a Műút című irodalmi folyóiratban találkoztam. Bevallom az itt megjelent részlet egyáltalán nem tetszett, és így nem is akartam elolvasni a könyvet. Itt jön a gerillamarketing lényege, mert miután azt láttam, hogy mindenki erről beszél, illetve mivel a jól nevelt kislány nem alkot úgy véleményt egy regényről, hogy nem ismeri a teljes művet, én is megvettem (ajándékba a sógoromnak, és mielőtt odaadtam volna neki, elolvastam).

Azt mondják, a kezdő mondat mindig nagyon fontos. Nincs is ezzel itt semmi gond. Velős kis mondat az a javából. A regény egy novellafüzér, amely egy harminc feletti nő alkoholos és szexuális dolgaival ismertet meg bennünket, és hogy finoman fogalmazzak, ami a regényre egyébként egyáltalán nem jellemző, ezek a dolgok, nagyon érzékletesen vannak tálalva. Szépelgéstől mentes kőkemény szókimondás jellemzi. Anyukák figyelmébe: semmi köze nincs a pöttyös könyvekhez! Egy NDK pornófilmbe illő jelenettel kezdődik, de lesz még benne kocsmázás, szerelmi bánat, magány, szex, önmarcangolás, öngyilkosság, kiadós nemibetegség, sok-sok vodka, és még több mocskos szex.

Olvasás közben sajnos nem tudta folyamatosan fenntartani az érdeklődésem. Lehet ez el sem várható. De néhol annyira magával sodort a szöveg, néhol pedig annyira belassult, sőt leállt az egész, hogy konkrétan bealudtam tőle. Számomra nem elég a jó regényhez egy szétcsúszott nő szókimondása, Nietzschére, a Harcosok klubjára, Nick Cave-re, és Pilinszkyre való utalgatása, valamint az okosan kitalált marketing stratégia. Mindez kevés.

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.