Nők – Girl Power?

Csoke Katalin - 2009. február 6.

nok2A Nők vérbeli 21. századi nőfilm a szebbik nem klasszikus alapproblémáival, dilemmáival modern köntösbe öltöztetve. Női szemszögből nézve még érdekes is lenne, ám enyhén túlegyszerűsített, sztereotíp mivolta inkább teszi felszínessé, mintsem mély értelművé az alapsztorit.
A kiinduló helyzet valamelyest a Szex és New York című szériára emlékeztet: adott négy barátnő, különböző karakterekkel, sorsokkal, valamint a női lét már-már klisészerű problémáival. És egy állandóan visszatérő helyszínnel, a női létnek szinte valódi értelmet adó Saks-szel, amely nem egyszerűen New York egyik legfelkapottabb, legnívósabb üzletközpontja, de a város legfrissebb pletykáihoz is itt lehet hozzájutni.

Mary (Meg Ryan) ezen a helyen szembesül azzal, hogy férje a csábos parfümeladónővel folytat intenzív szerelmi viszonyt. Ahogy az lenni szokott, az addig mindig másoknak megfelelni próbáló, tökéletes anya-feleség-barátnő szerepében tetszelgő Mary hirtelen rájön, hogy az élet minden területén csődöt mondott: munkájában, magánéletében egy nulla. Többnyire hűséges barátnője, a karrierista Sylvia (Annette Bening) a férfiak és mindenféle kapcsolat hiánypótlásaként a munkájába menekül, ahol a stafétát egy fiatal riválisa igyekszik mindenáron átvenni tőle.

A két másik női karaktert alakító Jada Pinkett Smith-nek, valamint Debra Messing-nek pedig pusztán töltelékszerep jutott, jelentőségük nem több mint a film dramaturgiájában tátongó kisebb űrök betöltése, vagyis a történetszálak összekötése. Az alapképlet mit sem változott: ezek a nők vakok, és miután szembesültek saját vakságukkal, rájönnek, hogy változtatniuk kell ahhoz, hogy beteljesítsék önmagukat. És miután erre a felismerésre jutottak, a film utolsó pár percében hirtelen minden jóra fordul, még az is, amely mindaddig meglehetősen kilátástalannak festett. Mindez pedig köszönhető egy új frizurának, és – mindössze – egyetlen estének. Ahogy ez a való életben lenni szokott.

A debütáns Diane English látnivalójával azonban csupán a kisebb probléma, hogy a sztori nem egészen hihető. Egy soványka, diétás, nők által írt és nőkhöz szóló történet lévén ugyanis gyakorlatilag semmi újat nem tudunk meg arról, a szebbik nemnek hogyan is illene irányítania az életét. Az elsőfilmes rendező talán legnagyobb hibája ugyanakkor nem a szériadramaturgiát alapul vevő, egyértelműen kasszasikerre törekvő technikai megoldások, hanem maga a nőkhöz való hozzáállás.

Nem egy sajnálatraméltó, ostoba, ám annál jólelkűbb nőt láttunk már a vásznon. A direktornőnek ebben az esetben laza iróniával kellett volna kezelnie a sztorit, ő azonban éppen ellenkezőleg cselekszik: együtt sajnálkozik velük, majd a fináléban – kissé nagyobb túlzással a megengedettnél – szirupos, irreális végkifejletet gyúr egy csipetnyi erőltetett humorral, ám annál nagyobb adag hollywoodi álom-ideológiával. Egy azonban igaz: mind a történet, mind a szereplők, mind pedig a mozi könnyen emészthetősége garantáltan a vetítőtermekbe vonzza a nagyérdeműt. A nőket legalábbis.

Ajánlott valamennyi, kommersz alkotásokat kedvelő női nézőnek, akik laza, könnyed felderítő mozira vágynak. Mindemellett azoknak is ajánlott, akik jelen filmbe az elcsépelt hollywoodi romantikus film kategóriájának paródiáját képesek belelátni. Ebből a szemszögből nézve ugyanis már egészen másképp fest a történet…

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.