Itthon is Costa Coffee!

Stanczik Edina - 2009. február 10.

costa-coffeeCosta. Sok kávékedvelőnek ez a név már ismerősen cseng. Sokak viszont még csak most fogják megismerni. Mert megismerik, az biztos, hiszen a Costa már Magyarországon van…

Pontosabban az Astoriánál és még csak egy, de idővel terjeszkedik majd nem csak a fővárosban, hanem vidéken is. A Costa egyébként 1971 óta létezik, akkor alapította Londonban egy olasz testvérpár; Sergio és Bruno Costa. Azóta a világon már 25 országban működik Costa Coffee, ahol sajátos pörkölési módszerrel, kifejezetten Costa-gépekkel készítik a feketét.

A sok gyorsétkezde mellett most végre egy élhető „gyorskávézó” láncunk is lesz a McCafé és társai mellett – kíváncsi vagyok, a piac mennyi idő alatt lesz telített -, habár a Costa leginkább átmenetet képez a klasszikus kávéház és a „coffee to go” jelleg között, amolyan „reggeliztető” hely, igaz 7:00-tól este 22:00-ig nyitva van minden nap.

Ez az Astoriánál egy kicsi „kuckós” fazonú, ami azt jelenti, hogy kis alapterületre sok mindent bezsúfoltak. Foteles sarkot, bárszékes helyeket és hagyományos kávézó asztalkát karos székekkel. Ki melyiket szereti… célcsoport… mindenki.

Az árak? Álljon itt pár finomság ízelítőül és mindenki döntse el maga, mi mennyit ér meg neki. Például egy brownie 450 forint, a muffin is hasonló árfekvés; 420-ba kerül, a croissant nem mini, de nem is óriási, 250-et kérnek érte, a szendvicsek pedig 600 és 800 forint között mozognak tartalmuktól függően. Az óriás cappuccino 650 forint, én ezt kóstoltam meg és nem csalódtam.

Az arculat a szokásos: bordó és drapp, valamint az elmaradhatatlan három kávébab szem – a Costa logoja, szóval a megjelenésben nincsen meglepetés. A személyzet egyenruhát visel, a lányok bordót, a fiúk feketét és mindenféle kávét a szemünk előtt készítenek. Igaz, hogy a pénztárgép kezelése még kis nehézséget okoz – vagy öt percet vártam a kézzel írt számlára – de készségesen felvilágosítanak mindenféle általuk használatos praktikáról, többek között, hogy azért nem használnak fahéjat, csak csokoládét, mert a fahéj elfedné a kávé valódi ízét, valamint kicsit megkeserítené azt.

Napilapok vannak, itallap is van – nem csak a neontáblán a kiszolgálók feje fölött, hanem nyomtatott formában is-, ami teljesen praktikus lenne, ha azon az árakat is szerepeltetnék.

Gondoltam, megnézem a nem mellékes mellékhelyiséget is, ami igen sokat tud mesélni a helyről, ám megtalálni, nem volt olyan egyszerű feladat. A személyzet kedvesen útbaigazított, mert nem gondoltam, hogy a „Privát” feliratú ajtón kell bemennem… A felszereltséggel és tisztasággal nem volt gond. Nagyokat mosolyogtam magamban, amikor hozzám hasonlóan hitetlenkedő arcok nyitottak be a „Privát”-ba.

Mivel a Costa új itt, Magyarországon, nagyon igyekeznek a szívünkbe lopni magukat és kis brosúrán kérik a véleményünket fogyasztás után. Ezeket a kis kitöltött nyomtatványokat a kedves vendégek itt-ott maguk után hagyják az asztalokon. Ezek között böngészgettem, hogy megtudjam, mások mit gondolnak a helyről. A minőséggel és az árral általában nincsen problémájuk, viszont a személyzet viselkedése szerintük hagy némi kívánnivalót maga után, valamint kifogásolták, hogy a hely kicsi és nincsen kávéházi hangulata.

Valóban kicsi, ebben igazat adok, de ki vár a Costa esetében klasszikus kávéházi hangulatot? Egy biztos, ha – pénztárcánkhoz mérten – nem is arra találták ki, hogy naponta ott reggelizzünk, egy alkalmat azért mindenképp megér és nincsen dohányfüst sem…

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.