2009 – Radnóti év

Muller Marietta - 2009. március 7.

radnoti-miklosSzáz éve született Radnóti Miklós, a magyar irodalom egyik legemblematikusabb és legvitatottabb költője. 2009 nemcsak születésének 100. évfordulója, hanem a költőről elnevezett gyakorlóiskola fennállásának 50 éves jubileuma is. A kettős évforduló alkalmából vizsgáljuk meg, hogyan világlik át szellemisége napjaink melankóliájába, s milyen párhuzamokat vélhetünk felfedezni.

Problémák az értelmezésben

„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen, – / hordozd szívedben. Éld e rossz világot / és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, / hogy más legyen.” – Radnóti költői és emberi hitvallása fogalmazódik meg Nem bírta hát című versének záró strófájában. Nem lehet tudni, Radnóti kinek mit jelent. Sértett nemzetek gyilkos indulatai közepette, csak azért is a természet harmóniájáról énekelt, aki akkor is képes volt szeretni hazáját, amikor országa aknát szedetett vele. Radnóti nem rázza öklét sem az égi, sem a földi hatalmak ellen, egyszerűen csak igyekezett jelen lenni az életben. Radnóti tehát nem jó semmire. El is felejtették. A mai társadalom felemeli a szavát minden változás ellen, legyen szó tandíjról, netán vizitdíjról. Változást akarnak, energia befektetés nélkül. Ma vajon hogyan viszonyul egy tanárát verő diák a hazájához, ha semmibe veszi a tanerőt, vagy mi jár Marian Cozma gyilkosának fejében a törvényszék előtt? A borzalmakkal teli korra adott válaszként az antik formák, a jambusi sorok, a hexameterek és egyes műfajok, az eklogák kedvelése mellett Radnóti költeményei tartalmilag is a szépség felmutatására törekedtek.

Járkálj csak, halálraítélt

A halálsejtelem, a fenyegetettség az Újhold című kötetben váltja fel az addigi kötetek szomorkás, borongós mellékzöngéjét. A világ fenyegető megváltozása – Hitler hatalomra jutása – azonnali magatartáskijelölésre készteti Radnótit, s ezzel párhuzamosan verseiben egyre nagyobb szerepet kap a klasszikus időmérték, a klasszikus strófaszerkezetre emlékeztető építkezés, mint ez megfigyelhető a Mint a bika című vers hasonlatkibontakoztatásában is. Magát a veszélyt megérző bikához hasonlítja, aki bár ellenáll, sorsát tudja: „Így küzdök én is és így esem el majd, / s okulásul késő koroknak, csontjaim őrzi e táj”. A verset a halállal való szembenézés és a számvetés nyugalma, méltósága hatja át. Mit gondolhatott a halál küszöbén a tatárszentgyörgyi férfi és gyermeke, akiknek holttestét a tűzoltók találták meg kiégett házukban? De megpróbálhatunk belegondolni mit érezhetett Julius Nota a rimaszombati labdarúgócsapat kapusedzője, aki gyilkosság áldozata lett és a gyilkos döfés után még 40 méteren vonszolta magát, majd összeesett. El sem tudjuk képzelni. Az Első eclogában Radnóti saját költői sorsát is felfedezni véli: „Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő.” Ugyanúgy igaz ez a magyar emberre, aki bár menekül, de nem szabadul sosem, hisz könyörtelenül utoléri a deviza-és euro válság, meg kell oldani a bérkérdést, hogy nincs szakképzett munkaerő, vagy, elgondolkodhat azon, mennyire sikeres a miskolci panelprogram. Élhetőbb környezet kellene. Igaz is, hova futhat a magyar ember.

Erőltetett menet

Az élethez való ragaszkodás és a megszabadító, de emberhez nem méltó halál hívása között vergődő ember küzdelmét tárja elénk a költemény. Az idill képeinek felidézésével fölkelésre, az út folytatására biztatja magát, de paradox módon a természetes halál is mint az életbe vetett hit szerves része jelenik meg: „még várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.” A megadásból azonban elsősorban nem ez, hanem a lélek és a szellem ereje menti ki. Feltehetjük a kérdést: bennünk milyen egységben van a lélek és a szellem ereje? Mikor rendre gyalogost gázolnak a 4-6-os villamosok az Oktogon vagy a József körút környékén, vagy mikor villamos gázolt halára egy nőt a Kosztolányi Dezső téren, jogos a kérdés, miről beszélünk; emberi hanyagságról, oda nem figyelésről vagy egyszerűen érdektelenségről. Radnóti testileg leromlott állapotban menetel, lába csupa seb. Kötözzük hát be mi is sebeinket és emelt fővel, tudásunk teljében járjuk utunkat, hogy ne olyan legyen életünk, mint egy „háborús napló”.

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.