4×100 – Dráma az öltözőben

Csoke Katalin - 2009. március 1.

4x100-2Ki gondolná, hogy egy négyszer 100 m-es váltófutásban mennyi dráma rejlik? Az Egressy Zoltán tollából származó történetet 3 évvel ezelőtt filmesítették meg – Dobray György rendezésében -, ezúttal azonban egy színdarabról van szó, amelynek az RS9 nevű underground színház ad otthont.
Perec, Hóvirág, Kiseszter és Grafika életük „mindent” eldöntő versenyére készülnek. Dzsudi Néni, az ex-élsportoló edzőjük, akinek annak idején nem sikerült megfutni a szintet, ezúttal fiatalkori vágyait igyekszik a lányokon megvalósítani. Dali, a megkeseredett alkoholista masszőr, pedig a lányokat próbálja ki – egymás után. A történet mindössze a verseny előtti néhány percet, a bemelegítést, valamint a versenyt követő pillanatokat mutatja be. De valóban csak arról a négyszer 100 m-ről van szó?

A lányok mindegyike kiváló futó, mégis csupán Kiseszternek van komoly esélye ebben a futamban. A lányok ezúttal nemcsak önmagukért, de egymásért is futnak, a helyzetet azonban némileg bonyolítja a tény, hogy hőseink kifejezetten utálják egymást. Személyes sérelmek, múltbéli döntések, bosszúvágy, vagyis minden, ami hatással lehet a jelenre. Egy század másodperc maga lehet az élet. Egy személyiség, egy karrier derékba törése. Itt már nemcsak kitartásról, fegyelemről, akaratról és alázatról van szó, hanem arról, vajon fontosak-e annyira egyéni céljaink, hogy akár a másik árulását is elviseljük.

A történet egy kört képez, akárcsak a futópálya. A finisben ugyanoda lyukadunk ki, ahonnan elindultunk. Kérdés: valóban haladunk-e bármit is előre azzal, hogy a mélyen őrzött titkok a felszínre kerülnek? Ez már nemcsak az áhított 40,15-ös csúcs megfutásáról szól, a lányok már az életükért futnak. Saját mindennapjaik elől menekülnek, miközben igyekeznek kitörni abból a világból, ahonnan jönnek.
Az Egressy Zoltán forgatókönyvéből színpadra állított darab rendezését Szurdi Miklós jegyzi, akinek a nevéhez olyan közkedvelt – jóllehet felemás – magyar filmek fűződnek, mint az Angyalbőrben, a Familia Kft., a Privát kopó, vagy az Éretlenek.

A rendezés ezúttal sem sikerült rosszul, hiszen mind a szüzsé, mind a történetvezetés a dramaturgiával együtt majdhogynem kiváló, és még a díszletek is rendben vannak. Nem könnyű megrendezni egy hasonló témájú történetet egy mindössze néhány négyzetméteres színpadon. Valószínűleg nem véletlen, hogy az öltözőben játszódó jelenetek dominálnak, magát a futópályát, viszont csupán elvétve látni. A dramaturgiai megoldások ügyesek, az információk pedig éppen a megfelelő mértékben vannak adagolva a nagyérdeműnek ahhoz, hogy a feszültség mindvégig fennmaradjon. Milyen kár, hogy a dialógusok – a GNM Kontúr Fizikai Táncszínház végzős növendékeinek előadásában – meglehetősen hiteltelennek hatnak. Még akkor is, ha a rendező maga Szurdi Miklós.

Félretehetők-e a személyes ellentétek, árulások a pályán? Meg lehet-e bocsátani a kollektív cél elérése érdekében? Menekülés a valóságból egy olyan világba, amely talán nem is létezik. Ezt a darabot nemcsak sportrajongóknak érdemes megnézniük, mindazonáltal túl nagy robbanást ne várjunk tőle.

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.