Szép zöld világ

Jancso Orsolya - 2009. március 15.

paddy290Nálunk március közepén a piros-fehér-zöld jegyében telnek a napok, a világ más tájain csak az utóbbit ünnepelik. Március 17-én éljen minden ami zöld, minden ami ír, minden ami Szt. Patrik – legalábbis a világ angolszász részein!

De mi sem maradhatunk le Paddy ünneplésében, márcsak azért is, mert állítólag Kelet Európában Magyarországon rajonganak leginkább az ír kultúráért, Budapest az ír tánc keleti fellegvára. Ünneplünk is rendesen: 16-án a Gödörben lesz Paddy at the Gas Station koncert, 17-én a Beketts Ír Pub rendez fergeteges partit. Sőt még hétvégén is lesz program: a Fonó várja a patrikolni vágyókat koncerttel, táncházzal, ír ékszervásárral. És ez csak Budapest! Az ország számos ír kocsmája várja majd bulizni vágyókat.

Lassan jobbak vagyunk, mint az ausztrálok meg az új-zélandiak. Sydney és Aukland ugyanis csak 16-18. úszik zöldben – bár legalább szó szerint, tekintve, hogy az óceán szinte ab ovo ilyen színű. Máshol bizony komoly erőfeszítéseket kell tenni a „zöldségekért”. Japán a Tokyo Towert, London a Trafalgar Square szökőkútját színezi be. A karibi Monserrat szigetén az ír reelen és jigen alapuló helyi néptánccal, a Bam-chick-a-layjel vonulnak fel. Chicago a legzöldebb város címéért verseng 17-én: még a Chicago Rivert is zöldre festik. (A különleges festékanyag receptje egyébként legalább annyira titkos, mint a Cola-Colának az a bizonyos 3%-a.) New Yorkban pedig a dublini nagyszabású felvonulás méltó párja vonul végig minden évben.

london

De persze Dublin követeli magának a legnagyobb parti jogcímét: 5 napon át tart a vigadozás, másfél millió ember ünnepel ilyenkor Dublin szerte, köztük évről-évre több turista. Az idén is cél, hogy túlszárnyalják tavalyi – több mint 40.000-res – létszámot. A legnagyobb esemény a Szt. Patrik napi felvonulás. Ilyenkor – az amúgy nyüzsgő Dublin – kiürül és mindenki a város főutcáin tolong, hogy láthassa a színpompás parádét.

Furcsa, hogy a világ más pontjain „írebb” ez a tradicionális felvonulás, mint az írség fővárosában. Ugyanis, itt minden más népcsoport felvonul, akik valaha találkozhattak a történelem folyamán az írekkel, a szikhektől az amerikaiakig, a viking ősök leszármazottaitól az angolokig. Máshol, az írek vonulnak fel, szteppelve és Guinessnek öltözve.

Szóval, aki Dublinban igazi ír táncra vágyik Szt. Patrikkor, annak a parádé után kezdődő Ceili Móron a helye. Lehet ő a következő Flately vagy megáldhatta a Jóisten két ballábbal, beállhat a sorba és minden tánctudás nélkül végigbukdácsolhatja a tradicionális ír táncokat. Ez nem a tiszta lépések ideje, hanem a bulié. Táncművészet pedig majd a hivatásosoktól, este a bárokban.

Szóval miért ünneplünk egy többszázéves szentet csupa zöldben, őrült kalapok alatt, korsószámra vedelt a Guinessel és írzenével? Mert Szt. Patrik hazájának, Írországnak az egyik legkelendőbb exportcikke és mert rajta keresztül a zenétől a sörig minden eladható.

st_patrickPedig e neves, vallásadó szent nem is volt ír. Az 5. században élt walesi pap a rossznyelvek szerint csak azért kezdett téríteni, hogy megússza a munkát, amikor angol kalózok az ír szigetre hurcolták dolgozni. A legendák később számos csodás tettel ruházták fel, például, hogy ő űzte ki a kígyókat a szigetről. Miatta lett a lóhere a Zöld-sziget lakóinak jelképe, mert csak ennek segítségével tudta megértetni a szentháromság jelképét.

Hogy miért pont 17-én kell ünnepelni? A legelterjedtebb nézet szerint ezen a napon halt meg. Mások azt vallják, ekkor keresztelte meg első hívét a Liffey partján, megint mások szerint pedig, ekkor lépett Írország zöld fövenyére.

Hogy miért zölddel? Mert a lóhere is zöld. E szín egyébként hagyományosan szerencsétlenséget jelentett az írek között, ezért csakis Paddy ünnepén hordták. Ám az ír kivándorlók ezt tekintették nemzeti színüknek és viselték is bátran új otthonukban. Így ma egy magára valamit is adó ír az év számos napján visel zöldet. Március 17-én pedig hagyományosan kötelező a zöldbe öltözés.

Egyszóval: zöldüljünk bártan itthon is, no nem az irigységtől, hanem a felhőtlen szórakozástól, a lehetőségtől, hogy megismerhessük a másik embert, kultúrát, sőt a világot, akár anélkül, hogy kilépnénk a kocsma ajtaján.

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.