Magyarország kincsestára – A citera

Papp Orsi - 2009. március 31.

citera_3A citera ősi eredetű, fából készült, húros hangszer, melyet asztalra helyezve szólaltatnak meg. Eredetileg a szegények zeneszerszáma volt, de hamar népszerűvé vált az egész országban.

A citerafélék családjába tartozó hangszerek a világ szinte minden táján megtalálhatóak – gyakran egymástól nagymértékben eltérő méretű és formájú hangszerek tartoznak ide. A citerák fontos közös jellemzője azonban, hogy a húrok a hangszertest felett húzódnak végig, és nincs nyakuk.

A citera magyar népi húros hangszer, melyet pengetéssel szólaltatnak meg. Játék közben asztalra fektethető, legegyszerűbb változatában téglalap alakú. A honfoglaláskori magyarok már magukkal hozták, azonban ez a hangszer még sokban különbözött a maitól: az egyetlen közös pont, hogy mindkettő húros hangszer.

A hangszer nagyjából téglalap alakú, hossza körülbelül fél méter. Az egyik hosszanti oldala egyenes vonalú, itt találjuk a fogólapot. A fogólapon egymástól különböző távolságra helyezkedik el a két sor érintő. A két hangsor egymáshoz való viszonya megegyezik a zongorán található fekete és fehér billentyűk szerepével. A fogólap mellett jobboldalon van az oldalrész, itt pengetnek. A citera jobb kezünk felőli végében találjuk a húrtartó szegeket, a bal felőliben pedig a fejet. Itt vannak a hangolószegek. A szemben lévő oldal a fejtől lépcsőzetesen szélesedik. Az oldalrészek között van a hangszertest vagy hangszekrény. A citeráknak három lábuk van, kettő a fogólap felőli két végén, a harmadik a szemben lévő oldal közepén. Céljuk az egyenlőtlenségek kiküszöbölése és a csúszásgátlás. A fejeket gyakran fafaragással díszítik.

Leginkább két fajtája terjedt el: a dunántúli hasas citera, amely legfelső könyökfej után hirtelen kidomborodik, és az alföldi könyökfejes citera. A hangszer lapjait és oldalát gyakran vésett népi motívumok díszítik, a fejeket pedig állat- vagy emberfej formájúra faragják.

A citera pengetésére 40-50 évvel ezelőtt kizárólag kihegyezett tollat – szárny és faroktollat – használtak. Ezt azonban mára teljesen kiszorította a szabvány, háromszög alakú, közepes keménységű műanyag pengető. Régen a húrokat kizárólag nyomóval szorították le. Volt a tollból készült, amikor a pengetésre is használt tollat lefaragták, és farudacskát nyomtak bele, valamint használtak fa nyomót, melyet díszesen, legtöbbször ember alakúra faragtak.

A citerás az egyik kezével a 3-6 dallamhúrt lefogva adja meg a dallamot, és a pengetővel játszik a dallamhúrokon, valamint a mellettük feszülő 20-25 kísérő húron. A hangszeren játszható hangnemek száma korlátozott. Éppen emiatt nem lehetséges a dallamokon belüli moduláció. Ez azonban a magyar népzene esetében nem jelent problémát.

A citera eredetileg a szegények zeneszerszáma volt, mert könnyen elkészíthették, és használatát is könnyen elsajátíthatták. Többnyire szólóhangszerként szerepelt, de lakodalmakon többen is összeálltak, és együtt zenéltek. A XX. században a hangszer annyira népszerű lett, hogy 8-20 tagú citerazenekarok is alakultak iskolák, művelődési házak és népművészeti egyesületek szervezésében.

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.