Nyugat 1908-2008

Palagyi Ildiko Brigitta - 2009. március 30.

nyugat-1908-2008-1Bár már 2009-et írunk, és tavaly február 14-én mutatták be először, még most sem késő megnézni az Örkény Színházban a Nyugat folyóiratról szóló darabot. Nagy feladat lehetett egy ilyen jelentőségű irodalmi folyóiratról színházi előadást rendezni, és bevallom fenntartásokkal ültem be a nézőtérre, de szerencsére a kikötőre emlékeztető díszletek között nem egy szokványos színdarabot láthattam.

Mácsai Pál által megálmodott előadás nagyon jó érzékkel, és mindenekelőtt nagy tisztelettel emlékezett a Nyugatra, amiért az elismerés sem maradt el. A vastaps őszinte volt.

„A Nyugat… nekünk, magyaroknak, a reformkor utáni legnagyobb erkölcsi és szellemi megújulásunk. (…) Ne felejtsük el, hogy Tisza István, a nagy tekintélyű miniszterelnök, akit nem jellemzett az, hogy ostoba lett volna, így nyilatkozott: »Ady és a Nyugat levéltetűk a magyar kultúra pálmafáján!« A levéltetvek túlélték Tisza pálmafáját, az ország gazdasági, politikai nagyságából jóformán nem maradt más ránk, mint az ő csorbíthatatlan nagyságuk. Ha valaki nem tudja fölérni ésszel, hogy ezt a nagyságot nem lehet elherdálni, hát az ő baja.”Ottlik Géza

Az első felvonásban csak néztem, mi ez. Nem darab, nem felolvasóest, és a színészek nem szerepeket játszanak. Itt Móricz Zsiga beszél, meg Karinthy, és Krúdy is többek között Ady utolsó vacsorájáról. A színpadon a háttérben egy nagy tábla van, rajta kihúzható számok, 1908-W, és az utolsó szám folyamatosan cserélődik, egészen 1941-ig.

A vasból készült korlátok között a padokon ücsörögő, olykor fetrengő Ady, Ottlik, Csáth, Ignotus, Hatvany versben, kritikában, novellában, tárcában, naplóban, és az egymás közötti levelezésen keresztül mutatják be a 33 évet, azt az időszakot, amikor és ahogy a Nyugat élt és működött. Szerkesztők, írók, költők kavarognak a kikötőben. Először meglepőnek, majd nagyon ügyes ötletnek találom, hogy több férfi szerepet nő játszik. Kaffka Margitot, az egyetlen nőt, ennek mentén akár játszhatta volna férfi is…

Kiemelném Kerekes Viktória alakítását, aki zseniálisan adta elő Szomory Dezső levelét, amely egykori osztálytársának, egy bizonyos Dr. Hürtl Hümérnek íródott, és amelyben hevesen bizonygatta, hogy Szaphó neve igenis egy p-vel (pí-vel) írandó, de Széles László és Debreczeny Csaba is nagyon jó volt. A második felvonásban már értettem mi ez. A színpadon szív, alázat és tisztelet volt jelen.

Április 1-én ti is megnézhetitek az Örkény István Színházban este héttől.

(Fotó: Valuska Gábor)

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.