Nem kellesz eléggé!

Csoke Katalin - 2009. március 24.

nem-kellesz-elegge2Tévedések „vígjátéka.” Vagyis mindenkinek más kell, mint akivel éppen vannak. Sokszereplős, szériadramaturgián alapuló alkotás, amelyben minden szereplő a párját keresi. Ebből – az amúgy érdekfeszítő témából – a hollywoodiak ismét egy félresikerült mozit készítettek, amely valahol eltévedt a huszonegyedik századi virtuális valóság kapcsolatrengetegében.
A naiv, kedves, ám annál ostobább Gigi (Ginnifer Goodwin) Conorral (Kevin Connolly) randizik. A lány a leendő esküvőt tervezgetve indul hazafelé, hősünk azonban Annába (Scarlett Johansson) szerelmes. Ez utóbbi megismerkedik a feltűnően jóképű és sármos Bennel (Bradley Cooper), akinek egyetlen „hibája”, hogy nős. A felesége Gigi legjobb barátnője, Janine (Jennifer Connelly), akivel együtt tárgyalják ki azokat a pasikat, akik nem képesek a randit követően felhívni a nőt. A baráti társaság harmadik tagja Beth (Jennifer Aniston) hét éve él harmonikus kapcsolatban Neillel (Ben Affleck). A baj csak az, hogy a férfinek – a házasság intézményében nem hívén – esze ágában sincs megnősülni. Egy jószándékú hollywoodi alkotás arról, hogy a technikai fejlődés, és a tömegkommunikáció évezredében mennyire nem értjük egymást.

Sztárszínészek neveivel próbálják becsalogatni a nagyérdeműt a vetítőtermekbe, a néző mégis joggal érzi becsapva magát. A humorosnak szánt jelenetek idegesítőek, az egyébként érdekesebb élethelyzetek unalmasak, végül pedig már azért drukkolunk egy-egy hősnek, hogy megtalálja önmagát (vagy éppen a párját), mert mielőbb szabadulni szeretnénk. Ez nem az a típusú mozi, amelyet a teremből kijövet megvitathatunk, inkább olyan, amelyet mihamarabb feledni szeretnénk. Olybá tűnik, mintha ezek a neves és közkedvelt színészek pusztán anyagi gondok végett vállalták volna el a rájuk kiosztott, kifejezetten előnytelen szerepeket.

A címválasztás jól sikerült, sokakat csalogathat a mozikba, ám akik egy humoros, könnyed, ugyanakkor igényes és némileg intellektuális hollywoodi alkotásra számítanak, egyértelműen csalódniuk kell. Nem mintha Ken Kwapis rendezése nem lenne könnyed hollywoodi látnivaló, ám sem igényesnek, de főleg humorosnak nem mondható. A mai, szinglitársadalmat boldog, kiegyensúlyozott egyéneknek ábrázolt filmek után itt egy őszinte alkotás, amely nem leplezi azt, hogy az emberiség célja: mindenkinek megtalálni a hozzá rendelt személyt. Mint egy kirakós játékban. Az érzelmeknek azonban itt nemigen van helyük, hőseinknek ugyanis majdhogynem mindegy is, éppen kivel kerülnek össze. Lényeg, hogy legyen valaki.

Gigi folyamatos agonizálása azon, hogy az első randi után senki sem kíváncsi rá nem azért fájdalmas, mert együttérzünk a karakterrel. Hiszen ő testesíti meg azokat a nőket, akiktől már a való életben is menekülünk. Ben két nő közötti tévelygését kifejezetten szánalmasnak találjuk, ám valahol megértjük, miért menekül az értelmesnek tűnő, ám valójában merev és hisztériás feleségétől.Ennek a látnivalónak valójában a legnagyobb hibája, hogy a nézőben még a végén sem áll össze a kép. Ezt pedig még egy tengerentúli, sztárok garmadáját felvonultató romantikus vígjáték sem engedheti meg magának.

Nehéz olyan mozgóképről kritikát írni, amely említésre sem igen méltó. Ez a film, amennyire érdekesnek ígérkezik, éppen annyira unalmas és kiábrándító a valóságban – sőt néhol még bosszantó is. Talán éppen ezért, tulajdonképpen senkinek sem ajánlott.

Print This Post Print This Post

Hozzászólások

Hozzászólás nem lehetséges.